Olyan dolgokat tanulok, amik valószínűleg a legtöbb ember számára teljesen alapvetőek. Nekem tudatosan kell végiggondolnom, hogy mi a fontos, és mi a sorrend. Van két alapvető dolog, aminek a megléte nélkül az ember csak bénázik: 1. otthon, 2. szeretett munka + munkahely. Ezen a két helyen, helyzetben töltjük az életünk túlnyomó részét, mégsem teremtjük tudatosan. Legtöbb ember.. hát talán mégsem. Mert sokat hallani, hogy "majd ha nyugdíjba megyek", "majd, ha szabadságon leszek".. hülyeség. Ha az ember olyan munkát végezne, amit tényleg szeret, nem akarna szabadságra menni belőle. Miért akarnék szünetet a szórakozásban? Sose bírtam a tétlenséget...

Kissé későn esik le, de itt az ideje valódi otthont és munkát teremtenem magamnak. Úgyhogy most ezen dolgozom.

Végre van célom, és mintha közelebb kerültem volna ehhez a világhoz. Lehet, hogy csak azért utálom, mert nem tudok eligazodni benne? Mert oké, egyszer utálom a sok igazságtalanság miatt, de hogy értelmetlen lenne...

Én most a gyerekek miatt kezdtem más embert faragni magamból, és nem is gondoltam, hogy ilyen messzire jutok. Pénzügyek, kitartás, tudatosság, önuralom... csupa olyan dolog, ami egyáltalán nem volt jellemző rám régen. De hát nem nevelhetek két gyereket ebben a világban úgy, hogy nem éppen erre a világra készítem fel őket. Ha már itt kell élnünk, hozzuk ki belőle a legtöbbet.

Talán ezért nem jut el hozzám semmi a másik oldalról, mert nekem most nem azzal kell törődnöm. Nagyon érdekel, hogy mi van még ezen kívül, de az úgyis kiderül majd, ha eljön az ideje. Vagy nem:)

Most két hétre meg kell állítanom az időt. Csak be, semmi ki. Tanulok, spórolok, tervezek. Hogy mostantól jobban menjen.

Popper Péter: Csak akkor megy végbe normabeépülés, ha egyszerre van jelen a kapcsolatban a félelem és a szeretet.

Sokat gondolkodtam ezen, mert hát sok helyről folyt a feltétel nélküli szeretet, mint anyai kötelesség, hogy oké, én szeretem, de akkor hogyan lesz belőle ember? Hiszen csak állatként kezdni az életét, nincsenek korlátai, elveszi, amit akar, és nem jut eszébe viszonozni. Mert nem gondolkodik, csak van.

Hány helyről hallottam, hogy "mindent megadtam a gyereknek, ő meg semmibe vesz." Hát igen. Akinek nem tanítják meg, hogy semmi sincs ingyen, az nem is fogja tudni. Persze legkésőbb a szülő halálával rá kell döbbennie, hogy valami sántít, de miért várják meg ezt a szülők? Miért nem tanítják meg a gyereküknek a szeretetteljes kapcsolat lényegét?

Őszintén szólva sokáig bántottam is magam ezért. Azt gondoltam, hogy valóban feltétel nélkül kéne szeretnem másokat,  sőt, ha jobban belegondolok, volt is pár ember, akit így szerettem. Közülük egyetlen egy gondolta, hogy valahogy viszonozni kellene, de aztán ő is elkényelmesedett, és eljutottunk a kihasználásig.

A felnőttek már nem érdekelnek ilyen szempontból, nem akarok senkit megváltoztatni (bár Őfelségét önkéntelenül is nevelem folyton), de a gyerekeknél nagyon nem mindegy, hogy figyelembe veszem-e ezt a tételt.

Igen, a gyerekeim sokszor félnek tőlem. Utálják, ha haragszom, ezért néha hazudnak, de mivel azért még jobban haragszom, ezért lassan eljutnak odáig, hogy a kisebb szégyent, a kisebb haragot, és ezzel egy elviselhető büntetést választanak.

Olvastam emberekről, akik képesek csak dicsérettel nevelni. Igazság szerint el sem tudom képzelni, hogyan működik ez, hogyan lehet korlátozás nélkül elérni, hogy a gyerek önmagát szabályozza.

Persze az is hiba, ha a félelemkeltés mellé nem társul szeretet. A gyerekeim pontosan tudják, hogy a haragomtól és a büntetéstől nem szakad meg köztünk a kapcsolat, tudják, hogy nyugodtan is megbeszéljük, és tudják, hogy mindig számíthatnak rám. Mindig.

Ó de sokszor haragudtam anyámra, azt gondoltam, hogy rosszul nevelt, már amikor eszébe jutott, hülyeségekkel korlátozott és hagyott tévelyegni, amikor korlátoznia kellett volna. Igen, ez végülis igaz is, de a lényeg inkább az, hogy ő nem vett részt az életemben. Nem volt kíváncsi rám... azt sem tudta, hogy ki vagyok. Hát én ott leszek mindig. Inkább a saját életemet szorítom háttérbe, semmint a gyerekeimet olyan helyzetbe hozzam, mint amilyenben én voltam.

Hát ez most jól esett, el is múlt a fenntartásom a saját nevelési stílusommal kapcsolatban.

Az a legfurább, amikor eszembe jut, hogy mennyi mindent mondtam, ami nem úgy lett. Néha arra gondolok, hogy az egy másik lány volt, máshogy gondolkodott, de aztán itt az érzés, hogy nem változtam ebben most sem, megígérek néha dolgokat, amiket nem tudok betartani. Néha nem is akarok. És ez nem jó... a be nem tartott szó olyan, mint a szemét, berohad és büdösödik, és mivel teljesen nem tudok megbocsátani magamnak, a lelkemnek lesz tőle szaga.

Már értem, hogy bármilyen lehetek, és nem kell miatta haragudnom magamra, de én nagyon szeretnék megváltozni, jobb, hasznosabb ember lenni. Olyan, aki képes rá, hogy a környezete változtatásával szebbé tegye a dolgokat. Persze naiv gondolat... de most azt hiszem, hogy ez fontos számomra... fontos, már amennyire fontos valami. Mindenesetre nem kéne segget csinálni a számból. De az is lehet, hogy el kéne fogadnom, hogy egy ilyen változékony ember, mint én, sosem mondhat semmit, ami végleges.

Nem véletlen, hogy engem a változás éltet. Talán ez az én dolgom, elviselni a gyökeres változásokat, amik persze sosem teljesek, mert valami ott belül sosem változik. De igen, a dolgok jobbá tételéhez változás kell. Észrevenni a problémát, és megoldást találni rá. Változtatni. Néha akkor is, ha az ellenkezőjét tesszük annak, amit nemrég mondtunk.

Azt hiszem, a változtatás képessége megfontoltsággal párosulva, óriási adomány.

Még mindig csak félig van kész a farmertáskám, de az biztos, hogy mostanában nagyon mozgat minden, ami farmerből készült. Ezt találtam az előbb:

http://otthonesdekor.blogspot.hu/2012/04/hasznositsd-ujra-farmered.html

Mert hát nem az számít, hogy kik vagyunk és mink van, hanem az, hogy mit gondolunk erről.

Jó ideje gondolkodom azon, hogy mit szeretnék. Mert hát ugye fogalmazzam meg ahhoz, hogy el tudjam érni. És az előbb rájöttem. Csak az a baj vele, hogy semmiképpen sem pénzért megvehető dolgok ezek.

1. Szeretnék kedves lenni. Kedvesebb. Hát igen, már az is nagy lépés lenne, ha kedvesebb lennék. Csakhogy én egy kifejezetten szúrós hangvételű, kemény és szigorú nőszemély vagyok. Ismerem magamban azt a másikat, aki kedves, melegszívű, mosolygós, de szerintem a külvilág ritkán kap belőle. Mostanában még belül sem érzem. Én, aki régen öntudatlanul is önfeláldozó voltam, mára túlságosan öntudatos és önző ember lettem. Nehezen teszek meg olyan dolgokat másokért, amit vagy nem érdemelnek ki valahogy, vagy egyszerűen csak szerintem a saját feladatuk lenne. A családomban is így van ez. Mindig azt érzem, hogy kihasználnak, amikor simán, szó nélkül fogadják azokat a dolgokat, amiket megteszek helyettük. Persze oké, ha tényleg kihasználnak, akkor jogos az érzés, de mi van azzal, hogy az anya otthon elvégzi a munkákat? Néha már az is zavar, ha a 7 éves gyerekem kaját kér. Mert hát meg tudná csinálni magának. A szeretet jele, ha megteszünk másoknak dolgokat, nem?

Hol van az a régi lány, aki mindenről gondoskodott maga körül, mindennek adott és sosem kért? Talán csak lett két gyereke és túl nagy a teher így is.

2. Szeretnék nyugodt lenni. Az az igazság, hogy ugyan a legtöbb dologra rá tudok legyinteni, de csak azokra, amik nem rajtam múlnak. De amik rajtam is múlnak, azokon totál fel tudom húzni magam. Borzasztóan sokat várok el az emberektől (na nem többet, mint magamtól, de hát nyilván nem lehet mindenki talpraesett, gyors felfogású, született szervező stb), és nagyon rosszul tűröm, ha ők nem teljesítenek. A végén persze dühöngök, néha nem csak magamban, amikor megpróbálnak kijátszani, vagy csak simán elkerülnek, ha tehetik. Mondjuk az elkerülés nem bánt, legalább nem kell velük kínlódnom, de miért nem tudok én kedvesen rávenni másokat dolgokra? Biztos megvan a módja...

3. Szeretnék sokkal több változatosságot. Most látszik, hogy mennyire együtt élem a gyerekekkel a mindennapokat, most, hogy nyaralnak, nem tudok mit kezdeni magammal. Nem mondom, hogy unatkozom, mert azt nem, de ötleteim akkor sincsenek. Csupa olyan dolog jut eszembe, amit gyerekekkel kell vagy lehet csinálni, gőzöm sincs, hogy mit csinálnak a felnőtt nők a szabadidejükben. Most lehetne változtatni, el lehetne menni ide-oda, de hova? És persze 4 hét múlva megint vissza az iskolai hétköznapokba. A vicc, hogy nem is fogom bánni, mert egyrészt hiányoznak a fiúk, másrészt azok a szépen beosztott napok úgy szaladnak el, hogy észre se veszem őket. Sokszor vagyok fáradt, de valahogy mégis, annak az időnek értelme van, minden beszélgetés, minden közös program, minden utca értékes, együtt töltött szerelem. Még pár év és elfelejtem azt a régi lányt, akinek a változatosság volt mindene, aki a változásból élt, aki úgy költözött össze-vissza, ahogy más átöltözik, aki évente új munkahelyet keresett, mert nem bírta tovább egy helyen...

Akkor talán majd nem is akarok változatosságot. Csak a közös mindennapokat.

4. Van bennem egy állandó szomorúság. Nem is igazán tudom, hogy mitől, de olyan érzésem van néha, hogy minden nevetésem álarc. Persze nem az, abban a pillanatban sosem az, de mintha nem lenne szívből jövő nevetés sosem. Szeretném ezt megérteni, és főleg: nagyon szeretném túltenni magam rajta.

Azt hiszem, ez minden, amit szeretnék. Hogyan..

Utálom a szabályokat, de igazából semmi más nem segít, ha el akarok érni valamit. Mivel egyáltalán nem vagyok kitartó, szabályok nélkül elúszik minden tervem, még akkor is, ha valóban szeretném a végeredményt. Hogy közben jól érzem-e magam...? Hát ez erősen változó, mint a hangulatom, mint én magam.

Amit el szeretnék érni: kevesebb zsír a testemen, jobb erőnlét, több energia, több mosoly. Állítólag egyik következik a másikból, így kezdjük az elsővel, a többi jön magától. Elég sok hülyeséget kipróbáltam már, de csak egy dologra jöttem rá közben: minden egyes napomat egy bizonyos módon kell élnem ahhoz, hogy valódi és állandó eredményt kapjak.

A szabályok:

1. reggelire bármi és sok, lehet cukros, édes, lisztes. De persze nem árt, ha egészséges is. Barackos túró, banános joghurt mm...

2. Tízórai: azt vettem észre, hogy ha jó és elég kaját eszem reggelire, akkor nem vagyok éhes 10-kor, hiába kelek 4.30-kor akár. Vagyis inkább majd ebédelek délben, úgyse bírom ki egyig. Persze néha csak az unalom miatt.

3. Tehát ebéd délben. Minél egészségesebb, annál jobb. Hús salátával. Vagy főzelék valamivel. Vagy abonett sok zöldséggel. Szóval zöldség, barnakenyér vagy rizs, minden liszt és cukor nélkül.

4. Vacsora hazaérkezéskor, leginkább egy pohár tej vagy joghurt, vagy virsli magában. Mindez legkésőbb 17-ig.

5. 17 óra: torna. Van már itthon zumba meg Norbi iszonyatos humorával készült mindenféle tornaórák, van miből válogatni.

6. Utána? SEMMI. EGY NAGY NULLA.

Őfelsége írt nekem egy papírt. Mert hát a szó elszáll, ő pedig megvész, amikor éhes.

"Én, ... (Őfelsége), felhatalmazom ... (engem) arra, hogy 16.00 után megakadályozhasson az étkezésben, akár erőszakkal is."

Na igen, az előbb már kénytelen voltam erre hivatkozni. Mert hát megint két ember helyett kell erősnek lennem. Remélem, egyszercsak tényleg elmondhatom majd, hogy képes vagyok legyőzni önmagam.

Ja és hogy miért csak ezt akarom elérni? Vannak még ötleteim, de mindenhez pénz kell. Vagyis a másik, amit el akarok érni, hogy egyre több pénzünk legyen. Haladunk is szépen, lassan. Ezek az étkezési szabályok a spórolásban is segítenek.

"Állásszerző rejtvény:
(Kapcsolt képességcsoport: kognitív)
Egy gyümölcsöket szállító vállalat logisztikai osztályára jelentkezel állásra. A felvételiztető bevezet egy raktárba, és mutat neked három ládát. Az egyiken "NARANCSOK", a másikon "ALMÁK", a harmadikon pedig "ALMÁK ÉS NARANCSOK" felirat látható. Ezek után elárjulják neked, hogy sajnos egyik ládán sem a jó címke van.
A felvételiztetőt megkérheted, hogy húzzon neked EGYETLEN gyümölcsöt az egyik általad választott ládából. Ha 100%-os biztonsággal meg tudod állapítani, hogy melyik címke valójában melyik ládára való, és át tudod címkézni a ládákat, akkor fel vagy véve.
Melyik ládából kell választanod és miért?
Nem csinálni semmit, csak létezni-gyakorlat
(Kapcsolt képességcsoport: emotív)
Az, hogy mennyire érzed magad jól a bőrödben, nagyrészt nem a külső körülményektől függ. Érezheted magad fantasztikusan akkor is, ha munkanélküli vagy és ramatyul akkor is, ha háromszor annyit keresel, mint az átlag. Nem is kell próbálkoznod: már most fantasztikus vagy! Ahelyett, hogy olyannak próbálnál látszani, aki nem vagy, inkább fedezd fel a benned rejlő és már meglévő képességeket és élj azok szerint. Merj önmagad lenni és merj fantasztikus lenni!
A következő fél percben ne csinálj semmit. Csak ülj és legalább fél percig próbáld meg élvezni a semmittevést! Ha nagyon kavarognak a fejedben a gondolatok, és nem megy, próbálj meg minél több dologra visszaemlékezni a büszkeséglistádról!
A nagy pörgésben sokszor nincsen időnk megállni és gondolkodni. Itt az ideje!

4. nap – Erősítsük kapcsolatainkat!
A mai napon kénytelen leszel dicsérni és magadat dicsértetni! Felejtsd el, miket mond neked az Önkritikus-mumus!
Tükör-gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: emotív, szociális)
Válaszd ki egy nagyon jó barátodat vagy családtagodat. mondd meg neki, hogy házi feladatot kaptál, amit meg kell csinálnod, ezért segítsen! Árulja el neked, hogy mit szeret benned, miért gondolja azt, hogy Te fantasztikus vagy, szerinte mik az erősségeid?
Önbizalmunk építésének fontos építő elemei a környezetünktől kapott pozitív visszajelzések. Sokszor észre sem vesszük őket, amikor kapjuk, itt az ideje, hogy odafigyelj! De nem csak emiatt fontos az ilyesmi. Itt nem egyszerű önámításról van szó. Nem csak az fontos, hogy vedd észre a saját értékeidet, hanem az is, hogy ennek tudatosításával megpróbáld az erősségeidet felhasználni az életed minél több területén!

Írd le, hogy mit mondtak neked!

Volt valami, ami meglepett? Szerinted mit csinálsz jól? Mire kell összpontosítanod?

Dicsérős-gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: szociális)
A mai nap folyamán dicsérj meg valakit valamiért. Lehet az külső, belső tulajdonság: teljesen mindegy. A lényeg a dicséret! És persze az is, hogy őszinte legyen!
Mások dicsérete ránk veti fényét vissza. Ha valaki megérdemli a dicséretedet, ne rejtsd véka alá. Az emberek sokkal pozitívabban ítélik meg azokat, akik valamiért őket megdicsérték. Sokan azért nem szeretnek másokat dicsérni, mert úgy érzik, azzal az alárendeltségüket ismerik el, pedig éppen az ellenkezője igaz. Az őszinte dicséret nemcsak pozitív hatást kelt a másikban, de képesebbé tesz a pozitív dolgok észrevételére, és mutatja, hogy nem félsz mások jó teljesítményét elismerni. Hazánkban (sajnos) ez ritka kincs!
Feszítgetős gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: fizikai)
Ülj le egyenes háttal egy székbe, kezeidet tedd a térdeidre. Ülj lazán, kényelmesen. Feszítsd meg a lábfejedet, számolj ötig, majd lazítsd őket. Folytasd a vádliddal, a comboddal és haladj egyre feljebb, egészen az arcizmaidig. Feszítsd meg, majd lazítsd el az összes izmodat szépen sorban.
Ez a gyakorlat kiváló stresszoldó, amit bármikor alkalmazhatsz. Azon a fiziológiai elven alapszik, hogy a stresszhelyzetben megfeszült izmokra tovább ráfeszítve az ellazításkor az eredetinél lazább, ernyedtebb állapotba kerülsz. Túlfeszítéskor ugyanis a tested rögtön azt üzeni: „ez túl sok! Lazítsunk!”

5. nap – Gondolkozunk és figyelünk
Zokni-rejtvény:
(Kapcsolt képességcsoport: kognitív)
Ismét agyad jobb agyféltekéjét dolgoztatjuk meg:
Van hat pár fekete és hat pár fehér zokni a fiókodban, de a zoknik nincsenek összepárosítva. Ha teljes sötétségben kellene kivenned a zoknikat legalább hány darab zoknit kellene kihúznod, a fiókból, hogy biztosan legyen benne egy pár?
„Az élet márpedig szép!”-gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: emotív)
Az életnek megvannak a maga hullámvölgyei. A hangulatod feljavításának egyik titka, hogy keress szépséget és értékeket az apróságokban is. Gyakran olyan helyeken találhatsz kedélyjavító morzsákat, ahol nem is gondoltad volna. Állj meg, és csodáld meg a virágokat egy virágbolt kirakatában, gondold végig, mi mindent tanultál egy nehéz szituációból, kóstolj meg új ízeket! Csempéssz bele valami kis újdonságot minden hetedbe, kezdd az egészen aprókkal!
Érdeklődj! – feladat:
(Kapcsolt képességcsoport: szociális)
Van olyan ismerősöd, akivel már régóta szeretnél találkozni, de valahogy sosem értek rá? Itt az ideje, hogy újra felvedd a kapcsolatot vele! Írj neki üzenetet, vagy keresd meg és érdeklődj, hogy hogy van!

6. nap – Ki vagy Te igazából?
Beszélgetős-gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: szociális)
A mai nap folyamán kezdeményezz beszélgetést egy idegennel. Lehet az bolti eladó, vagy a buszmegállóban egy másik várakozó utas, legyen a téma az időjárás vagy az, hogy melyik joghurtot válaszd, teljesen mindegy. Nézz rá, mosolyogj, szólítsd meg, kérdezz! Meglátod, kapcsolódni és ráhangolódni másokra is csak gyakorlás kérdése és sokkal könnyebb, mint gondolnád!
A gyakorlattal picit átlépjük a komfort-zónádat.
Kedvenc-gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: emotív)
Ma rúgj ki a hámból és főzd meg vagy vedd meg a kedvenc ételedet. Jó étvágyat!
Rajzolós-gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: kognitív)
Jobb agyféltekédet is ideje „izzítani”.
Címer-gyakorlat: Ki vagy te, mik számodra a legfontosabb dolgok és értékek? Foglald címerbe! Mi szimbolizálja legjobban a Te valódat? Vegyél elő papírt, színes ceruzákat és rajzold le! Az elkészült rajzot fotózd le és küldd be nekünk „Címerem” tárggyal: info@boldogsagtervezes.com címre.
Esti séta:
(Kapcsolt képességcsoport: fizikai)
Az előző gyakorlatok után ismét itt az ideje egy fél órás sétának!

7. nap – Zárás és kezdés?
Egy kis nevetés – gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: emotív)
A stand-up comedyt szereted, vagy inkább a romkom filmeket? Ha semmi nem jut az eszedbe, ajánljuk kedvenc magyar humoristánkat: https://www.youtube.com/watch?v=joImL9TEc0k&feature=related
Ha más típusú humorra vágysz, vagy más módszered van a nevetésre, használd nyugodtan! A lényeg: ma nevetned kell. Ha sehogy nem megy, elárulunk egy titkot: a hat alapérzelem (ha még emlékszel az első részre) abban is különleges, hogy nem csak biológiailag kódolt, de zsigerileg előidézhető! Márpedig az öröm (és a hozzá kapcsolható nevetés) a hat alapérzelem egyike.
Egy kísérletben az résztvevők egyik felétől azt kérték, hogy tegyen egy ceruzát a szájába, míg a másik felétől nem kértek ilyesmit. (A ceruza a szájban az arc izmait mosolygáshoz hasonló állapotba kényszeríti.) Ezek után levetítettek nekik egy kisfilmet, aminek a végén megkérték őket, hogy értékeljék a filmet. Azok, akiknek a szájában volt ceruza, sokkal szórakoztatóbbnak értékelték a filmet, mint a többiek. Ha most azt gondolod, hogy biztosan a helyzet maga volt vicces, elárulom, ez a kísérletvezetőknek is eszükbe jutott, ezért kipróbálták, hogy egyéb, hasonlóan vicces tevékenységet végezve (pl. kisujjgörbítés, fülvakarás, fenékvakarás, stb.) is jobbnak értékelik-e az emberek a filmet, de nem. A tanulság: ha nem megy a nevetés, kezdj el mosolyogni, és hamarosan örülni fogsz. Vagy csak egyszerűen tégy egy ceruzát a szádba, és mindjárt jobb lesz a műsor!
Ölelős gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: szociális)
Ma öleld meg az egyik barátodat vagy családtagodat akármilyen ürüggyel. Ha a mai nap erre nincs lehetőség, tedd meg legfeljebb egy héten belül!

Köszönöm-gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: szociális)
A hála érzése expressz módon repít jobb hangulatba. A mai nap folyamán ismerd el valakinek a segítségét, és köszönd meg neki. mondd el neki, hogy mennyit segített egy nehezebb élethelyzetedben. Mindketten jól fogjátok érezni magatokat!
Tanulj valami újat!-gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: kognitív)
Ma gondolj ki valamit, amit már régen meg szerettél volna tanulni, és aminek a megtanulása nem vesz olyan sok időt igénybe. Pl. ilyen lehet egy ételrecept megtanulása, vagy megtanulni valamit használni az interneten. Hogy mi lesz az, rád van bízva. Lehet az egy elméleti, de lehet gyakorlati dolog is. Ami csak elégedetté tesz.
Ha csak olyan dolog jut eszedbe, ami hosszabb időt igényel, akkor nosza! Állíts fel egy tervet, szánj rá X óra időt, oszd be, és kezdj neki ma! Hidd el, mire a végére érsz, sokkal jobban fogod érezni magad.
A tanulás nem csak serkenti az agyműködést, de egyre magabiztosabbá is tesz, hiszen a világnak egyre nagyobb szeletéről érezzük azt, hogy hatással vagyunk rá! A jövőben minden héten tanulj meg valamit!"

"az emberek jelentősen túlbecsülik azt, amire rövid időn belül képesek, és mérhetetlenül alulbecsülik azt, amire hosszú távon képesek"

"1. Emotív képességek (különösen a pozitív érzelmek megélésének képessége)
2. Kognitív képességek (különösen a felfogóképesség, a logikai készségek, és a mentális fókusz)
3. Szociális képességek (a társas kapcsolatok kialakítására és fenntartására való képesség)
4. Fizikai képességek (a testi erő, mozgékonyság és terhelhetőség)

„Nem fog sikerülni!”-mumus: Ez a mumus állandóan csak azt hajtogatja, hogy semmi sem fog sikerülni, és hogy hiába csinálsz akármit, úgysem fog összejönni. Különben is, túl fiatal/öreg/sovány/kövér vagy hozzá. Akkor meg mit akarsz? A „Nem fog sikerülni!”-mumus ellen alkalmazhatod a „Büszkeséglista” csodafegyverét!
„Másnak sokkal jobb!”-mumus: Ez a mumus mást sem csinál, csak összehasonlítgat Téged másokkal. És persze mindig az jön ki, hogy mások sokkal jobban csinálnak mindent. Te pedig egy szerencsétlen vesztes vagy. (Sokszor karöltve jár a „Nem fog sikerülni!” mumussal, nagyon idegesítőek tudnak lenni.) Legyőzéséhez használhatod például az „Elfogadom”-tálat.
„Sült galamb”-mumus: Ez a mumus folyamatosan azt hajtogatja, hogy még nincs itt az ideje annak, hogy boldog légy, mert még nem olyanok a körülmények. Még ne csinálj semmit, mert nem optimálisak a feltételek. De majd ha (saját költésű feltételek ide), akkor végre meg fogom tudni tenni azt, ami boldoggá tesz. Eközben észre sem veszed, hogy csak vársz a sült galambra, és közben nem haladsz előre, hiszen tudod, akkor lesz majd minden sokkal jobb, amikor az megérkezik. Legyőzéséhez jó eszköz a „Kapocs”-gyakorlat.
„Mindig vagy soha”-mumus: Ez a mumus, bármi rossz történjék is veled, azonnal elkezd általánosítani. Például ha nem vesznek fel egy állásra, akkor azt fogja mondani: „Soha nem fognak felvenni sehova.”, vagy ha elhagyod a kulcsodat, akkor azt: „Mindig elhagysz mindent.” Vedd fel vele a harcot, és hozz fel ellenpéldákat! Ne hagyd magad általánosítani, mert hosszú távon az identitásod része lesz az, ahogy bosszankodsz és általánosítasz.
Önkritikus-mumus: Maximalizmus, magas mérce, soha nem lehetsz elég jó – ismerősek ezek a gondolatok? Akkor bizony Te is az Önkritikus-mumus csapdájába estél. Használd ellene az „Elfogadom-tálat”!
„Én ezt már mind tudtam!”-mumus: Róla már volt szó az előzőekben. Ő az a benned lévő, okoskodó kisördög, aki miatt nem tudsz kinyílni és új dolgokat befogadni. Ez tulajdonképpen az ego megnyilvánulása. Rendkívül kártékony és el sem hinnéd, mennyi élmény és tudás megszerzésében akadályoz meg Téged.

Hogyan győzd le a mumusokat?
Amint felütik a fejüket és kezdenék érzelmeidet negatív irányba tolni, próbáld megállítani őket!
• Gondolkodj el: vajon miért bukkantak fel éppen most?
• Lépj hátrább három lépést, és kérdezd meg magadtól, hogy jogosak-e az érzelmeid. Hogyan reagálnál arra, ha ugyanezt a szituációt egy barátod mesélné el neked?
• Végezd a napi gyakorlatokat, mert segítenek abban, hogy egyre könnyebben tudd legyőzni a rád törő negatív hullámokat.
• Írd le mindennap a küldetésnaplódba (lásd lent), hogy aznap melyik mumussal küzdöttél meg aznap és milyen eredménnyel! Az sem baj, ha elbuktál és a mumus kerekedett felül (esetleg órákra tönkretette a hangulatodat) – a lényeg, hogy tudatosítsd magadban a létét és vedd fel a kesztyűt ellene.

1. nap – Laza, könnyed bemelegítés
Készen állsz a küldetésre? Felveszed végre a kesztyűt a mumusokkal és eltökélt vagy, hogy mindent megteszel azért, hogy csúcsformában érezd magad? Vágjunk bele! Bemelegítésként, ma még csupa egyszerű feladatot adunk neked!
Összpontosítás – gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: kognitív)
Ma három alkalommal mozgasd meg kicsit az elmédet és összpontosíts! Minden idő, amit összpontosítással töltesz, segít egy kicsit edzeni az elmédet! Ennek hatására nem csak a koncentrációképességed lesz jobb, hanem a figyelmed, a megfigyelőkészséged és az akaraterőd is! Kutatásokból tudjuk azt is, hogy az akaraterő (amit olyan sokan hiányolunk) az izomzathoz hasonlóan fejleszthető. Bármilyen kis koncentrációt igénylő feladat, aminél nem adod fel a koncentrációt, segít az akaraterőd növelésében. Igen, még az olyan kis fikarcnyi feladatok is, amilyeneket ma kell megcsinálnod:
1. 8 és 12 óra között valamikor (te döntöd el, hogy mikor) állj meg egy pillanatra, és kezdj el 100-tól visszafelé számolni 0-ig hármasával! (100, 97, stb., 0)
2. 12 és 16 óra között, de az előző feladat után legalább 1 órával állj meg egy pillanatra, és kezdj el 150-től 0-ig visszafelé számolni négyesével! (150, 146, stb., 0)
3. 16 és 20 óra között, de az előző feladat után legalább 1 órával állj meg egy pillanatra, és kezdj el 200-tól 0-ig visszafelé számolni hatosával! (200, 194, stb., 0).
Ha elszoktál már a koncentrációtól, akkor meglepően nehéznek is találhatod majd ezeket a feladatokat, de pár perc alatt azért meg tudod őket oldani!
Elő a cukival! – feladat!
(Kapcsolt képességcsoport: emotív)
Nyisd ki ezt az oldalt, és tölts el legalább 10 percet rajta! http://cukisag.blog.hu/
Tudományosan bizonyított, hogy az aranyos állatok nézegetése (és simogatása) lejjebb viszi a vérnyomást és jobb hangulatot eredményez. Ha neked nem az aranyos állatok a

gyengéid, akkor nézegess babákat, vagy bármit, ami jobb kedvre derít! Ha van háziállatod, simogasd vagy játssz vele legalább negyed órát!
Esti séta – gyakorlat
(Kapcsolt képességcsoport: fizikai)
Egész nap ülsz a gép előtt, vagy az autóban? Ma este szakíts időt egy kis sétára. Legalább fél órát sétálj és nézelődj! Felmérések kimutatták, hogy jobban megy a gondolkozás is séta közben. Gondolkozz el! Az egészségre vonatkozó kutatások egyértelműen megmutatják, hogy a legjobb módja a fizikai fittség elérésének legjobb módja, ha nem ülünk állandóan! A kutatások szerint nagyjából napi 8 kilométernek megfelelő séta az, ami még jelentősen befolyásolja a fizikai jólétünket. A napi 8 kilométert sétáló emberek egészségesebbek még azoknál a társaiknál is, akik ugyan nem sétáltak rendszeresen, de heti 1-3 alkalommal edzettek valamit!
Miközben sétálsz, gondolkodj el azon, hogy hogyan tudnál a napi rutinodba beépíteni valamiféle mozgást!
Egy forró kád víz – feladat
(Kapcsolt képességcsoport: emotív)
És ha már sétáltál egy jót, séta után szánj rá megint legalább fél órát arra, hogy beülsz egy jó forró kád vízbe. Ne csinálj fél óráig az égvilágon semmit, csak ülj a kádban és idézd fel az elmúlt öt év legkellemesebb pillanatait és eseményeit. Hogy nincs fél órád abban, hogy a kádban ücsörögj? Ugyan már, annyira még Te sem lehetsz nélkülözhetetlen a világ számára! 
A nap végén töltsd ki a küldetésnaplód mai napra vonatkozó részét!

2. Nap – Vegyük sorra a kincseidet!
A tegnapi lazítás után ma egy kicsit megdolgoztatunk. A feladatok elvégzésére szánj legalább fél órát!
Büszkeséglista-csodafegyver
(Kapcsolt képességcsoport: emotív)
A rohanó hétköznapokban sokszor irányt tévesztünk és könnyen elfelejtjük, kik vagyunk és mit is akarunk igazából. A mókuskerékben úgy érezzük, elszürkültünk és nem is érünk semmit. Ilyenkor nagyon fontos emlékeztetni magunkat a sikereinkre és arra, milyen kincseink gyűltek fel az évek során.
Magaddal kapcsolatban mire vagy büszke? Ülj le, vegyél elő tollat és papírt és írjál össze legalább ötven dolgot! Első hallásra azt fogod mondani, ez lehetetlen, ennyi nincs is. Pedig dehogynem! A legkisebb dolgok is számítanak, hiszen sikereidet most nem másokhoz méred, hanem saját magadhoz! Sikereid és büszkeségeid, illetve azok számontartása könnyen megalapozhatja az önbizalmadat. És fogadok, hogy sosem szántál időt arra, hogy ebből legalább néhány dolgot összeírj.
Legyél büszke magadra, hiszen itt vagy, tenni próbálsz azért, hogy teljesebb életet élj, már rengeteg nehézséggel megküzdöttél, és rengeteg dologra büszke lehetsz! Lássuk, mikre (ha már 10 perce ülsz a papír fölött, és mégsem tudsz 50 dolgot felsorolni, amire büszke vagy magaddal, az eredményeiddel, stb., kapcsolatban, akkor semmi gond, folytasd holnap!)

Elfogadom-tál:
(Kapcsolt képességcsoport: emotív, kognitív)

Assisi Szent Ferenc mondta: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”
A BoldogságTervezésnél az első és legfontosabb dolog reálisan fölmérni a lehetőségeidet és azt, hogy jelenleg mire van lehetőséged és mire nincs. Teljesen felesleges azon keseregned egész életedben, hogy nem lehetsz balerina, ha soha még csak egy spárgát sem tudtál megcsinálni. És még ha lehet is változtatni a körülményeiden, minden nem megy egyszerre, és van, amit el kell fogadnod úgy, ahogy van. A rengeteg önfejlesztésnek és görcsös boldogságkeresésnek sokszor az a nagy hátránya, hogy állandóan azon frusztrálódsz, hogy miért nem tökéletes már minden körülötted. Türelem! A gyakorlat lényege az önelfogadás. Valamint a megbékélés azzal, hogy legalábbis jelenleg bizonyos dolgokon nem tudsz változtatni. (Ne izgulj, később kitűzheted célul, hogy bizonyos tételeket kiveszel a tálból és változtatsz rajtuk.)
Vegyél elő egy tálat, és a következő egy hétre nevezd ki „Elfogadom”-tálnak! Papírcetlikre írd fel azokat a dolgokat, amiken szeretnél ugyan változtatni, de jelen pillanatban nem tudsz (pl. túl kicsi a lakás, de most jelenleg nincs pénzed nagyobbra, összevesztél valakivel, de egyelőre még nem tudod, hogyan kellene helyrehozni a dolgot, stb.)! A cetliket olvasd fel magadnak hangosan, majd mondd azt: „elfogadom!” – és tedd bele őket a tálba. Ezzel a gyakorlattal megengeded magadnak, hogy ne legyél tökéletes, megengeded magadnak azt, hogy már most jól érezd magad és leteszed a nyomasztó terheket. Amikor összegyűlik egy kis lélekerőd, vegyél ki cetliket a tálból és vizsgáld őket felül: tudsz-e már rajtuk dolgozni? Bármikor, amikor betámad a „Másnak sokkal jobb!”-mumus, gondolj a tálra, és tehetsz bele újabb cetliket is!
A nap levezetése-gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: fizikai)
Ha ma voltál tornázni, akkor nem kell elvégezned ezt a gyakorlatot. Ha nem voltál, akkor a feladat a következő: csinálj meg tíz felülést, tíz hátemelést és tíz fekvőtámaszt. Ha nem megy egyszerre, akkor pihenj kicsit, de addig ne hagyd abba, amíg meg nincs a tíz-tíz.
Mindenkinek: Nyújtózkodj egy jó nagyot és próbáld meg elérni a plafont! (Fontos! Kizárólag csak bemelegítés után kezdj neki mind az edzésnek, mind a nyújtózásnak!)

3. nap – Ma korán kelünk és aranyat lelünk
Biztos téged is nyomaszt egy-két elvégzetlen feladat. Ma korán kelünk, belekezdünk és a nap folyamán marad energiánk egy kis mosolygásra és rejtvényfejtésre is!
Utálatos-gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: emotív)
Mindannyiunknak vannak olyan feladatai, amiket utálunk elvégezni, ezért aztán halogatjuk és tologatjuk őket. Ma reggel első dolgod legyen az egyik utálatos feladatba belekezdeni és minél hamarabb elintézni azt. Ha az egy időpont-egyeztetés a fogorvosoddal, akkor hívd fel korán, ha takarítanod kell, akkor takaríts ki munkába menetel előtt. Ha az utálatos teendőkkel a délelőtt folyamán végzünk, a délután már sokkal könnyebben fog menni, nap végére pedig büszke leszel magadra, és arra, hogy végre túlvagy valamin, amit eddig halogattál.
Ha semmilyen halogatott dolgod nem volt ma, akkor holnap vedd elő ezt a gyakorlatot! Ezt ismételd addig, amíg egyszer észre nem veszed, hogy van egy halogatott feladatod!
Mosoly-gyakorlat:
(Kapcsolt képességcsoport: szociális)
Emlékszel még a boldogság öt komponensére? Ahhoz, hogy fantasztikusan érezd magad, szükséged van kapcsolatokra, ez egy alapvetően fontos elem. Erre erősítünk rá egy kicsit ma.
Mosolyogj rá ma néhány (3-5-10) idegenre! Ne kérdezz semmit, csak mosolyogj, de persze hagyd, hogy vegye észre! Persze, ha úgy jön ki a lépés, nyugodtan szóba is elegyedhetsz vele!
Pszichológiai kísérletek sora bizonyítja a mosolygás pozitív élettani hatását. Miért ne használnád Te is ezt a csodafegyvert a lelki wellness eléréséhez? Arról nem beszélve, hogy a mosolygó embert általában szimpatikusabbnak találják az emberek. Raktározd el és használd ki ezt a tudást legközelebb!

És még film:

Amal

Ma megadtam az összes tartozásom. Mármint a magánszemélyeknek, mert a banknak nem lesz ilyen egyszerű... na nem mintha ez egyszerű lett volna, ez egy év spórolása, de most úgy érzem: megérte. Mostantól, amit elteszek, arról én dönthetek, már csak a számlák kifizetéséről kell gondoskodnom. Milyen más lesz úgy sétálni a boltok előtt, hogy most már magamra is gondolhatok...

Azért egy mondat nem megy ki a fejemből: velem fogsz meghalni és én is veled.

Igen, lehet, hogy így lesz. Hogy eszembe jut majd 50 év múlva is, és biztos addig is beszélünk majd párszor pár szót, és én mindig nemet mondok majd. Mert ő nem felel meg nekem. Én sem neki (bár ezt ő most nem látja), de az ő korlátai tágulhatnak még. Az enyémek az ő irányába nem fognak. Mert ő persze csinos, jól öltözött, közkedvelt, tanár, ráadásul nevelőtanár, és még mennyi minden jót mondhatnék róla, csakhogy ismerem, túl jól ismerem, és sose tudnék bízni benne többé. Azt hiszem, jogosan, mert a hangulatai rángatják, épp úgy, mint aput. Nem viselem el többé, hogy aki egyik nap szeret, másnap leidiótáz vagy lekurváz, vagy csak simán levegőnek néz.

Őfelségében olyan dolgok vannak, amiket nem lehet semmiféle külcsínyre elcserélni. Sem foglalkozásra, társadalmi hovatartozásra, baráti társaságra. Ő egy csoda nekem még mindig.

Azt a másikat meg egyszerűen csak szeretem valamiért. Talán csak a félbemaradt kötél miatt. Túl szoros volt és nem tudott elszakadni. De majd én teszek róla, hogy ez a kötél csak valahol nagyon mélyen, a szívünkben létezzen, sehol máshol.

Sokkal fontosabb kötelet kötök minden nap valakivel, aki iránt nem csak érzek valamit, de meg is érdemli a szerelmemet. Hogy ugyanolyan erősen érzem a másik iránt is? Talán. Lehet. Nem tudom pontosan. De ez itt az én választásom. Nem csak embert, hanem életformát, értékeket választok, valami többet, ami túlmutat rajtam, az érzéseimen, az én kis egómon. Szépséget választok. Helyes utat.

Hónapok óta először megint szóba álltam vele. Talán azért, mert nem értem. Totál nem értem, hogy mi köt össze minket. Ő sem érti. Persze találkozni akar, de én nem fogok. Csak egyet szeretnék: eloldani a kötelet. De hogyan...

Aztán délután Őfelsége megint megtette, amit régen: konkrétan elfelejtette, hogy a világon vagyok. Egy óra késés után felhívtam, mire kiderült, hogy sörözni ment. Most az egy dolog, hogy elmegy, tegye, de ha egyszer pontosan megbeszéltük, hogy mikor jön (mert itthon hagyta a kulcsát), akkor miért nem képes legalább felhívni?

Már egy hete minden nap tornázom. Egyelőre 15 perc volt, holnaptól 20 perc, a harmadik héten 25, és így föl, amíg csak lehet. Ha már a napi 30 percem meglesz erőlködés nélkül, na akkortól fogok igazán fogyni. Végre nem fáj a lábam, végre azt csinálhatok vele, amit akarok, és amit kell... már nagyon kellett valami mozgás, mert kaja ide vagy oda, egyre kövérebb leszek.

Unatkozom, az az igazság.

Az előbb Domekemtől ímélt kaptam. A nagyinál vannak a fiúk, és persze borzasztóan elfoglaltak, de azért egy rövidke levélke belefért a csendes pihenőbe (bizonyára anyám unszolására). Mivel előre megbeszéltük anyuval, hogy a fiúk írni fognak, csináltam nekik saját ímélcímet, biztos örültek neki (persze a korukat nem adhattam meg, igazából nem is értem, hogy mi ennek az oka. Egyrészt könnyen kijátszható, másrészt miféle baj érhetne ezen a módon egy gyereket?), és egyből írtam is nekik, Domekem válaszolt is.

Annyira fura, még olyan kicsik, de mégis nagyok már, 1-2 év múlva teljesen önállóak lesznek, most még gyakorolni kell az írást és az olvasást, de eltelik egy pár év, és én fogok tőlük tanulni. Nyelvet, számítógépes dolgokat, mindent a gépekről, és egyszercsak itt lesz két felnőtt férfi, akiket remélhetőleg a barátaimnak mondhatok majd. Teljesen elérzékenyültem ettől a levéltől...

ez az élet belőlem jött, én indítottam útjára, és már önálló, igazából nincs is szüksége rám. Ami persze nem baj. Remélem, csupa jót szabadítottam a világra ezzel a teremtéssel.

Nemrég beszélgettünk Őfelségével arról, hogy mit is szeretnénk. Persze leginkább csak én mondtam dolgokat, mert ő nem nagyon szeretne semmit, ahogy látom, minden elképzelése a jövőről, valaki más fejéből pattan ki. Vagyis ismerve magamat, ez leginkább azt jelenti, hogy nem érdekli semmi, nem tervez jövőt, csak úgy van. Persze valamerre mindig haladunk, ő is tudja, hogy az állandó pénzhiány megszüntetése a megoldás minden problémánkra. Mert valahogy másfélék nincsenek.

Na szóval beszélgetés közben rájöttem, hogy ugyan nekem sincs túl sok elképzelésem arról a történelem utáni korról, amikor lesz majd időm másra is a pénzkeresésen és a gyerekeken kívül, de azért van egy dolog, ami tényleg érdekel. Hát persze, hogy az, ami nem látható. És akkor elmeséltem neki az összes olyan élményemet, ami gyakorlati ésszel nem megmagyarázható, vagy legalábbis furcsa. Nem volt éppen sok:)

Igazából az egyetlen ilyen, bár sokszor előforduló esetem az alvásparalízis volt. Persze csak a netről tudom a nevét, mert amúgy csak a tünetek voltak.

Félálom, leginkább elalvás előtt, bár néha az éjszaka közepén is. A hátamon fekszem, alszom, vagy legalábbis olyan,mintha éppen felriadnék, mert valami nagyon erős zúgást hallok. A hang egyértelműen belülről jön, valami olyasmi, mint amikor az ember víz alatt van, csak sokkal erősebb, megszüntet minden hangot a külvilágból, azt se hallanám meg, ha rám szakadna a ház. Mert nem csak hang... a szemem csukva van, ez biztos, nem látok semmit, talán csak a képet, ami felriasztott, de nem nagyon tudnám látványnak nevezni. Ez a dolog rám ül, fojtogat, érezhetően bántani akar, képtelen vagyok megmozdulni, és mintha kinevetne közben, szórakozik velem talán. Különböző dolgok történtek minden alkalommal, egyszer ketten voltak... nem nagyon emlékszem már.

Eleinte iszonyúan féltem. Nem mertem elaludni, háton feküdni még annyira se, de hát az ember nem tudja megakadályozni, hogy forgolódjon álmában. Aztán egyszer csak megtörtént úgy is, hogy az oldalamon feküdtem. A dolog eleinte borzasztóan hosszúnak tűnt. Nem tudtam, hogy mi ez, és bizonyára ez ijesztett meg igazán. Most sem tudom, hogy miért történik, vagy hogy mit jelent, de azt tudom, hogy elmúlik. Semmi mást nem kell tennem, mint hagynom magam. Ha nem félek, akkor hirtelen vége szakad. Talán a félelem élteti ezt az egészet.

És amiért eszembe jutott ezt leírni: ma éjjel megint megtörtént, pedig már vagy fél éve egyszer sem. A mai azért volt érdekes, mert volt kezdete. Az egész úgy kezdődött, hogy a plakát a falon átalakult valami szörnnyé, és rám ugrott. A fejünk felett lóg, amikor alszunk, elég kicsi, kábé A4-es, és festményreprodukciók vannak rajta. Jobban mondva csak egy, de mivel ez egy naptár, minden hónapban más a kép. 

Most ez, vagyis ennek egy változata, ahogy nézem.

Na mindegy, szóval rám ugrott az a szörny vagy mi, és ugyanaz a hang, ugyanaz a gonosz érzet, de csak pár pillanatig tartott. Utána egyből az jutott eszembe, hogy milyen poén: éppen pár napja mondtam, hogy milyen régen nem volt már. Kellett nekem hívni. Persze nem hívtam:) De az biztos, hogy ha valami, akkor ez érdekelne. Vajon tényleg valami jel abból a másik világból, amiben nem akarok hinni, nehogy elhomályosítsa a látásom? Éppen ezért nem is akarom becsukni egy skatulyába ezt sem, a végén még eldönteném előre, hogy mi is ez, pedig nem tudok róla semmit.

Nagyon, de nagyon jó volt ez a szülinap. A Trófeában voltunk együtt, négyen, most először. Utána moziba mentünk, és az egész nap nagyon jó volt. Játszottunk, nevettünk, kaptam az étteremben meglepetéstortát, itthon pedig egy nagy Aloe verát.

 Csak az enyém nagyon szép kaspóban van. Kicsit megijeszt, hogy nagyon ritkán kell öntözni, de majd belejövök.

Mert hát ez a fontos: én döntsek és ne más. Csakhogy... vannak dolgok, amiket nem dönthetek el, hiába látszik úgy, mintha megtehetném.

Pl sokat gondolkodtam azon, hogy elhagyhatom-e a fiaimat. Vannak dolgok, amiket szeretnék, szeretnék szabad lenni, folyamatosan mondok le dolgokról miattuk, és eljöhet az idő, amikor túl nagy dologról kell lemondanom miattuk. De már tudom: nem dönthetek. Persze valahol ez is az én döntésem, de igazából mégsem...

Egyszerűen érzem, hogy ha megtenném, sosem tudnék megbocsátani magamnak. Még akkor sem, ha a fiúknak úgy jobb lenne. Pl az apjuk bizonyos dolgokat jobban csinál nálam (persze könnyű jó apukának lenni kéthetente két napig), és talán ha az övé lenne minden feladat és felelősség, azt is megoldaná. Valószínűleg a fiúk nélkülem is normális, egészséges emberekké fejlődnének - bár az lehet, hogy a saját felelősségük fontosságában  nekik kellene saját magukat megnevelniük, mert Őfelségén kívül nem nagyon ismerek olyan embert, aki megérti önmaga felelősségét. Néha még ő is visszalép a kisgyerek szerepébe... az apjuk meg egyenesen buta, amikor arról van szó, hogy talán nem kéne már 38 évesen kihasználnia az anyját, és nem kéne idegen embereket megaláznia úgy, hogy azok nem is értik... szerinte vicces. Szerintem ocsmány.

A másik, amiben feltűnt, hogy nem dönthetek: mások irányítása. Annyira könnyű lenne elérni bizonyos viselkedéssel, hogy mások azt tegyék, amit én szeretnék, de egyszerűen nem vagyok rá képes. Ugyanaz az érzés, mint az előzőnél, valami belül megfog, hogy ne tegyem, és tudom, hogy így helyes, de ezerszer érzem, hogy bárcsak ne így lenne. Mennyivel könnyebb lenne úgy élni, ha tudatosan befolyásolhatnék embereket... és itt persze nem arra gondolok, hogy valakit rosszra rávegyek, hanem pl az osztályfőnöknek adandó virágra, amit nem vagyok képes tiszta szívvel odaadni, pedig tudom, hogy az ilyesmi milyen sokat számít, mert akkor kedvesebbek lesznek a gyerekekkel, de nekem ez már megvesztegetés lenne, és őszintén szólva a tanárnőt inkább a fenébe küldeném, semmint virágot adjak neki. És én bizony maradok őszinte. Persze nem megyek be az iskolába és nem küldöm el a fenébe, de az tuti, hogy nem veszek neki virágot a munkája elismeréseképpen. Bár az igaz, hogy van, amit jól csinál, de azt is látom, amikor szívtelen, vagy amikor igazságtalan, vagy amikor képtelen elismerni, hogy valamit elrontott. Mert ebben olyan, mint az anyám, aki sose mondaná ki, hogy bocsánat, hibáztam. A tanárnő bizony inkább visszaél a hatalmával, semmint ki kelljen mondania, hogy hát ezt bizony nem jól tette. És amikor a gyerekeimet igazságtalanul éri hátrány, azt nem jól tűröm...

A fiúkat már most a hatalom tudatos elviselésére tanítom. Arra, hogy vannak helyzetek, amikor a másik embernek joga van helyettük döntenie, akkor is, ha nincs igaza. Ez néha szinte elviselhetetlen, de tudni kell uralkodnunk magunkon, és a helyes úton számon kérni az illetőt, esetleg elkerülni a hatásköréből, ha mást nem lehet.

Valószínűleg csak túl őszinte vagyok még mindig. De hát ez tényleg alaptulajdonság nálam, nagyon nehezen alkuszom meg azzal, hogy ezt nem engedhetem meg magamnak mindig. Egyenes és őszinte. Vagyis ijesztő és fájdalmas, de átlátható és megbízható. Hát igen, ez mind én vagyok.