görbeforgó

"A szex az öntudat tudatos elvesztése."

Noah

Jose Gonzalez

Kezdek egyre biztosabb lenni abban, hogy az unatkozás a kulcs. Tegnap délután megint éreztem, és az agyam egyből elkezdett gondolkodni valami elfoglaltságon, de közben akárhonnan is nézem, minden csak újabb pótlék lenne. Bármivel elfoglalhatom magam, és persze egyszer majd kertes házam lesz megint, hogy kertészkedhessek, mert azt szeretem a legjobban, de az is csak pótlék lesz. Játék, szórakozás, ami nem rossz, de én másra vágyom.

Nem tudom, hol kereshetném azt, amit meg akarok ismerni. Az érdekel, amit nem láthatok a szememmel, és a pszichológia egy darabig kielégített, de nyilvánvalóan túl kevés, és a nagy része csak tapogatózás a ködben. Az ezoterika... na igen. Ott lehet keresgélni, de honnan tudhatnám, hogy mit érdemes egyáltalán meghallani?

Bár... talán, ha megismerhetem... de hogyan? Akármit olvasok is róla, már régen a hitnél tartok, amit pedig nem akarok, nem akarok hinni semmiben, mert az megint bekorlátoz, én az igazat szeretném tudni. De hol keressem?

Varázslók, szellemek, démonok, csupa olyan dolog, amiről csak feltételezhetek valamit. Bizonyíték? Remélem, eljön az idő, amikor én is belenézhetek a teljességbe,..

Á, idegesítő, hogy ugyanott tartok. Se pénzem, se időm erre. Azt hiszem, csak el kéne kezdenem eljárni mindenféle helyekre, ahol megismerhetnék embereket, akiknek a nagy része nyilván ugyanúgy keresgél, de biztos vannak olyanok is, akik valóban tudnak valamit. Addig meg maradnak a könyvek... már semmi mást nem tudok olvasni, semmilyen regény nem köt le, a filmeket unom...

Meddig tart még ez a hülye állapot? Azt hiszem, elég kitartó voltam, a gyerekek minden dolgát is cipelem rendesen... bár végülis tudom. Még kábé 2 év, amíg Őfelsége elvégzi az iskolát, akkor fog minden nagyon megváltozni, addig meg... majdcsak lesz valahogy.

Janne Teller: Semmi

A fekete kő titka

Álomőrzők

Ha igazat mondasz, azt végigunják,
ha feldíszíted, azt jól megdugják,
sokan vannak, barátkoznak
a disznóimnak csalánt hoznak
unom őket, és ők is unják
vagy a csalánoktól olyan furcsák
vagy biztos jó sok disznót esznek,
és ettől ők is disznók lesznek
hazudoznak, ha megszeretnek
és szánalmasak ha elélveznek
gyakorlatilag mindnek lőttek
hiába lövetik le később őket

De mégis azért az jó ebben
hogy kíváncsi vagyok vajon lesz-e
végbélrákom, vagy szívgyógyszerem,
unokáim, meg a többi ilyen dolog,
ami azt mutatja, hogy éltem
és minden úgy lett-e amitől féltem....

Az egyik kedvenc képem, és már azt is tudom, hogy ki művészelte:

A többi is óriási:

http://haerdekel.hu/elgondolkodtato-rajzok-pawel-kuczynskitol/

Valahogy úgy szólt, hogy "ha van egy tökéletesen berendezett házad, akkor tudd, hogy elpazaroltad az életed". Ez a mondat cseng bennem napok óta. Persze ki tudja, hogy igaz-e.. hülyeség, hiszen nyilván nem igaz, miért akarjuk megint eldönteni mások helyett, hogy mi számukra az élet értelme... emlékszem, amikor még nekem is ez volt minden vágyam.

Mostanra eltűnt minden ezekből. Nem érdekel, hogy saját házam legyen, nem érdekel a háztartás, már nem akarok nagy családban élni, semmit sem akarok abból, ami pár éve még az álmaim netovábbja volt. Ha jobban megnézem, inkább úgy jellemezhetném, hogy

nem akarok semmit.

Igazából ez egy kicsit ijesztő, mert ha nem akarok semmit, akkor mi van? Akkor én egy figyelő vagyok, aki él ugyan, de csak kinéz a fejéből, és cél nélkül kóborol az világban? Éppenséggel nem hangzik rosszul...

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi van ezen túl. Mi van az akaráson és a kötelességen túl. Mi lesz, ha egyszer tengernyi időm lesz, ha nem kell majd munkával töltenem minden percem? Persze most sem töltöm mindig, de a köztes időben a munkával elvesztett erőmet próbálom visszaszerezni. Néha, hosszabb hétvégeken eljön a pillanat, amikor unatkozom, de csak órák egyelőre, nem tudom, mivel kéne kitölteni.

Hú de utáltam régen unatkozni. Most meg várom, hogy mikor jön el végre, mikor lesz időm megint új érdeklődési kört találni. Benézni olyan helyekre, ahol még nem jártam...

Nagyon érdekelne pl minden, ami ezotéria, de közben teljesen hiányzik belőlem az érzékelés meg a hit is, ami ehhez szükséges. Látni olyat, ami tulképpen nincs... kilépni a megszokottból... jaj de nagyon jó lenne. Majd egyszer, remélem, eljön a lehetőség.

Mégis el tudtam menni a mostani osztálytalálkozóra is (félig), mert 10 percre van innen a hely, ahova szervezték. Nagyon jó volt megint. Jó lenne, ha kialakulna egy kis társaság, akikkel el lehet menni pár havonta valahova... közös hétvégét terveznek szeptemberre, bográcsozással, jó lenne azon is ott lenni. Már ha lesz pénzem rá...

J nem értette, hogy miért is nem kellett volna felhívnia. Totál ártatlannak tűnt. Én meg hittem neki.

Sokszor mondtam már magamnak, de még sokszor kell újra:

Csak hagyni, hogy magával vigyen. Nem ragaszkodni, kapaszkodni, akarni, hanem elengedni, bízni, meghagyni a döntést másra. Hogy csak vigyen az élet magával.

"Higgy abban, hogy tudod a válaszokat, és tudni is fogod."

Tegnap este először sms-t küldött majd felhívott az a fiú, akibe 8 évig voltam szerelmes. Talán több is, mint 8 év... mindenképpen meghatározó alakja volt nagyjából az egész gyerekkoromnak. A múltkori osztálytalálkozón már látszott, hogy valami van, de nem gondoltam, hogy tényleg komolyan kérdezi a végén, hogy eljövök-e a következőre is.

Azt írta és mondta, hogy beszélgetni szeretne. Szerencsére nem érek rá se ma este, se holnap, ő pedig csak a koncert miatt jön Mo-ra, vasárnap hazamegy Ausztriába, így nincs sok lehetősége újabb és újabb időpontok megbeszélésére. Azzal búcsúzott, hogy majd még próbálkozik...

Nagyon ritkán fordul már elő velem, hogy valaki hiányzik. Nem mintha elfelejtettem volna az embereket, sokszor van, hogy eszembe jut valaki, akit szerettem, de nem érzek késztetést arra, hogy bármiféle kapcsolatba kerüljek vele, még csak az sem érdekel különösebben, hogy hol tart az életében. Persze örülök, ha találkozom valakivel, vagy megtudok róla valamit, de ez max olyan érzés, mint amikor kisüt a nap, melegít és kedves, de nincs különösebb jelentősége.

De most hiányzik valaki. Olyan nagyon régi dolog ez már, hogy nem is emlékszem rá, és egyáltalán nem értem ezt az egészet. Talán nem tettem meg valamit, amit meg kellett volna. Vagy nem történt meg valami, aminek meg kellett volna történnie.

De az is lehet, hogy ő nem ereszt, gondol rám, ezért nem szűnik a kötelék.

Na nem baj, majdcsak elmúlik. A legjobb, amit tehetek, hogy nem teszek semmit. És én éppen ezt fogom tenni.

.................

A másik, ami foglalkoztat, hogy mi a jófenét kezdjek magammal. Túl sok helyen jöttem rá, hogy mennyire ártalmas a mostani életem, de képtelen vagyok változtatni. Pl itt a sütés. Egész egyszerűen NEM SZABAD PÉKSÜTEMÉNYT ENNI. Közben meg nem csak megenni szeretem, sütni is, vagyis egyszerre két dolgot veszítek el. Mert bizony az a legjobb, ha nem csinálok, és akkor nem esszük meg. Mert amúgy megesszük, akármennyit sütök is. A legnagyobb örömemet nem élhetem ki, helyette mit kéne tennem? Szívem szerint minden nap sütnék valamit. 

Aztán itt van Őfelsége, aki nagyon szeretne este kilenckor, amikor hazaér, enni valamit. De mit? Mit adhatok nyugodt szívvel egy elhízott embernek vacsorára? Háziasszonynak születtem, ebben vagyok a legjobb, de tudatosan kell tönkretennem ezt a képességet, mert se pénzem, se időm, se szükségünk nincs rá.

A legalapvetőbb szokásaink hibásak,  megölnek minket, és én csak azt látom, hogy mi rossz, de nem tudom, mivel kellene helyettesíteni.

Na igen: egészséges étkezés, vagyis sok zöldség, gyümölcs, minél kevesebb fehér liszt és cukor. Minimum napi egy óra testmozgás, valamiféle torna vagy tök mindegy: sport. A legjobban az zavar, hogy nem tudok a gyerekeimnek jó példakép lenni. Minden, amit szeretek: ártalmas. Rájuk, rám, minden emberre. Hogyan lehetnék boldog, ha ésszel semmit nem szerethetek abból, amit a szívemmel szeretek?

Már csak az jobb, amikor franciául énekel.

Azt hiszem, valahogy így kéne felfogni. Kevéssé szomorú, inkább realista, a nyafogást meghagyja a kevésbé őrülteknek.

http://www.baraka.hu/turafelszerelesek/sator

A fiúknak van egy mesekönyve orosz mesékkel, amit azért vett meg nekik anyám, mert éppen ezeket a meséket olvasták nekem is, amikor gyerek voltam. Igaz, hogy az a könyv is itt van a polcon...:) Na nem baj, ebben az új kiadásban óriási illusztrációk vannak, le se bírtam tenni a könyvet. Már az nagyon érdekes, hogy vannak festmények, amiket láthatóan úgy készített Kun Fruzsina, hogy megfestette rendesen, élesen, aztán átfestette fehérrel, úgy, hogy látszanak az ecset szálai. Ettől az egész sokkal sejtelmesebb lett.

Aztán nézegettem a képeket a neten, megint azonnal feltűnt Agócs Írisz, és rájöttem valamire. Szörnyen korlátolt az ízlésem:)) Mert mindig ugyanaz tetszik. Ugyanazok a színek, összeállítások, stílusban egyforma, egyszerű, elnagyolt, fantáziadús, a valóságra csak a fő jegyekben emlékeztető megjelenítések. Mert mindenki látja erről, hogy egy rák:

Pedig minden vonala más.

Vagy itt van pl Phineas a meséből:

Hát én lehidaltam a háromszögletű fejétől. Hihetetlenül találó ötlet szerintem.

És akkor a Pé-fejű barátnőjéről még nem is beszéltünk. De ezek a képek már túl élesek nekem...

Vajon egy ember ízléséből lehet következtetni a jellemére vagy más jellemzőjére?

Két hete pénteken akkorát estem, hogy eltört a farokcsontom. Azért bementem dolgozni, bár lehajolni egyáltalán nem tudtam, de végülis nem volt gond, fájt, de hát mit nekem már fájdalom... aztán múlt pénteken Domit úgy hasba verte egy fiú, hogy elájult, és az álla is felszakadt. Két nap kórház, maximálisan jól jöttünk ki a dologból, a gyerek kifejezetten élvezte a klasszul kifestett gyerekosztályt, és összebarátkozott mindenkivel, akivel csak lehetett. Aztán nem engedte a körzeti suliba, így a héten itthon maradtunk, persze a szabadságom terhére, mert nagyon kell a pénz. Nem baj, legalább jól érezzük magunkat, ráadásul jön a hosszú hétvége, majd elmegyünk együtt mindenhova. Erre ma hajnalban arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, iszonyúan fáj mindenem, talán el is ájultam, legalábbis bizonyos dolgokra csak nagyon halványan emlékeztem később. Szegény Őfelsége próbált segíteni, végülis jobban lettem reggelre, Benit el tudtuk vinni az iskolába, és a körzetinél is voltunk: valami vírus. Most is jó szarul vagyok, de vacsorát kell csinálnom, mert Őfelségének ma nagyon hosszú napja van, este nagyon éhes lesz. Ja és 30 forintom van (bár ha minden jól megy, ez egy óra múlva meg fog változni), és hát persze ott vannak a lekötött pénzeim, de azokhoz csak akkor nyúlok, ha már minden kötél szakad.

Remélem, mostanra kielégült a bosszúvágya annak, aki mindezt ránk hozta... persze simán lehet, hogy jogos az egész. Igazából mindegy is, próbálom derűsen felfogni, egész jól megy. Mert összességében tényleg minden jól alakult, Őfelsége bebizonyította, hogy nagyon is lehet rá számítani, Domi életében először volt kórházban, éjszaka "egyedül", mint egy igazi nagy fiú, és az is. Én meg... nincs mese, bele kell törődnöm, hogy ezek az évek nem rólam szólnak, és hogy tudni kell jól érezni magam minden helyzetben.

Ez a film nagyon szépen mutatja meg, hogy miben is lakik az igazi erő.

"A verseny lényege, hogy felmérjük a gyöngeségeinket, s ezáltal minél többet tudjunk meg magunkról."

Felirat egy iskola falán:

"Mindig magammal hordom mindenemet."

kilépsz

változtatsz

elfogadod

tűnik s egy marad
a víz. lépted és nyomod
folyik el csupán...

Hiábavaló
szóktól kihűl az ajkam
az őszi szélben.

félelem nélkül
bontod le s építed föl
kiben eltűnhetsz…

Egyik sem vagyok.
Sem üllő, se kalapács:
-Talán: a csengés.

Ott állsz a Vihar
Dobbanatlan Szívében.
Állsz. Állsz és mozgatsz.

Páncélunk arra
is jó, hogy a világot
megvédje. Tőlünk.

Kit, mit nem volnál
képes elengedni, azt
csupán használod.

Csak gyerek-füllel-
hallhatóan röhögök,
mint a hintaló.

Úgy aludj el, úgy
halj meg, ahogy almába
harap egy gyerek.

Szórakozottan
másvalaki arcával
Mosolyodtam el.

Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.

segíts mindennek
olyannak lennie, mint
amilyen úgyis

Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.

.........................

Életvonalát
kiegyenesítette
konyhakésével.

Gondolataim
súlya alatt süpped a
megértő avar.

Csészém peremén
óvatos légy tornászik.
Teámat őrzi.