görbeforgó

Az a legfurább, amikor eszembe jut, hogy mennyi mindent mondtam, ami nem úgy lett. Néha arra gondolok, hogy az egy másik lány volt, máshogy gondolkodott, de aztán itt az érzés, hogy nem változtam ebben most sem, megígérek néha dolgokat, amiket nem tudok betartani. Néha nem is akarok. És ez nem jó... a be nem tartott szó olyan, mint a szemét, berohad és büdösödik, és mivel teljesen nem tudok megbocsátani magamnak, a lelkemnek lesz tőle szaga.

Már értem, hogy bármilyen lehetek, és nem kell miatta haragudnom magamra, de én nagyon szeretnék megváltozni, jobb, hasznosabb ember lenni. Olyan, aki képes rá, hogy a környezete változtatásával szebbé tegye a dolgokat. Persze naiv gondolat... de most azt hiszem, hogy ez fontos számomra... fontos, már amennyire fontos valami. Mindenesetre nem kéne segget csinálni a számból. De az is lehet, hogy el kéne fogadnom, hogy egy ilyen változékony ember, mint én, sosem mondhat semmit, ami végleges.

Nem véletlen, hogy engem a változás éltet. Talán ez az én dolgom, elviselni a gyökeres változásokat, amik persze sosem teljesek, mert valami ott belül sosem változik. De igen, a dolgok jobbá tételéhez változás kell. Észrevenni a problémát, és megoldást találni rá. Változtatni. Néha akkor is, ha az ellenkezőjét tesszük annak, amit nemrég mondtunk.

Azt hiszem, a változtatás képessége megfontoltsággal párosulva, óriási adomány.