görbeforgó

tűnik s egy marad
a víz. lépted és nyomod
folyik el csupán...

Hiábavaló
szóktól kihűl az ajkam
az őszi szélben.

félelem nélkül
bontod le s építed föl
kiben eltűnhetsz…

Egyik sem vagyok.
Sem üllő, se kalapács:
-Talán: a csengés.

Ott állsz a Vihar
Dobbanatlan Szívében.
Állsz. Állsz és mozgatsz.

Páncélunk arra
is jó, hogy a világot
megvédje. Tőlünk.

Kit, mit nem volnál
képes elengedni, azt
csupán használod.

Csak gyerek-füllel-
hallhatóan röhögök,
mint a hintaló.

Úgy aludj el, úgy
halj meg, ahogy almába
harap egy gyerek.

Szórakozottan
másvalaki arcával
Mosolyodtam el.

Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.

segíts mindennek
olyannak lennie, mint
amilyen úgyis

Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.

.........................

Életvonalát
kiegyenesítette
konyhakésével.

Gondolataim
súlya alatt süpped a
megértő avar.

Csészém peremén
óvatos légy tornászik.
Teámat őrzi.