Valahogy úgy szólt, hogy "ha van egy tökéletesen berendezett házad, akkor tudd, hogy elpazaroltad az életed". Ez a mondat cseng bennem napok óta. Persze ki tudja, hogy igaz-e.. hülyeség, hiszen nyilván nem igaz, miért akarjuk megint eldönteni mások helyett, hogy mi számukra az élet értelme... emlékszem, amikor még nekem is ez volt minden vágyam.
Mostanra eltűnt minden ezekből. Nem érdekel, hogy saját házam legyen, nem érdekel a háztartás, már nem akarok nagy családban élni, semmit sem akarok abból, ami pár éve még az álmaim netovábbja volt. Ha jobban megnézem, inkább úgy jellemezhetném, hogy
nem akarok semmit.
Igazából ez egy kicsit ijesztő, mert ha nem akarok semmit, akkor mi van? Akkor én egy figyelő vagyok, aki él ugyan, de csak kinéz a fejéből, és cél nélkül kóborol az világban? Éppenséggel nem hangzik rosszul...
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi van ezen túl. Mi van az akaráson és a kötelességen túl. Mi lesz, ha egyszer tengernyi időm lesz, ha nem kell majd munkával töltenem minden percem? Persze most sem töltöm mindig, de a köztes időben a munkával elvesztett erőmet próbálom visszaszerezni. Néha, hosszabb hétvégeken eljön a pillanat, amikor unatkozom, de csak órák egyelőre, nem tudom, mivel kéne kitölteni.
Hú de utáltam régen unatkozni. Most meg várom, hogy mikor jön el végre, mikor lesz időm megint új érdeklődési kört találni. Benézni olyan helyekre, ahol még nem jártam...
Nagyon érdekelne pl minden, ami ezotéria, de közben teljesen hiányzik belőlem az érzékelés meg a hit is, ami ehhez szükséges. Látni olyat, ami tulképpen nincs... kilépni a megszokottból... jaj de nagyon jó lenne. Majd egyszer, remélem, eljön a lehetőség.
Ajánlott bejegyzések: