Kezdek egyre biztosabb lenni abban, hogy az unatkozás a kulcs. Tegnap délután megint éreztem, és az agyam egyből elkezdett gondolkodni valami elfoglaltságon, de közben akárhonnan is nézem, minden csak újabb pótlék lenne. Bármivel elfoglalhatom magam, és persze egyszer majd kertes házam lesz megint, hogy kertészkedhessek, mert azt szeretem a legjobban, de az is csak pótlék lesz. Játék, szórakozás, ami nem rossz, de én másra vágyom.
Nem tudom, hol kereshetném azt, amit meg akarok ismerni. Az érdekel, amit nem láthatok a szememmel, és a pszichológia egy darabig kielégített, de nyilvánvalóan túl kevés, és a nagy része csak tapogatózás a ködben. Az ezoterika... na igen. Ott lehet keresgélni, de honnan tudhatnám, hogy mit érdemes egyáltalán meghallani?
Bár... talán, ha megismerhetem... de hogyan? Akármit olvasok is róla, már régen a hitnél tartok, amit pedig nem akarok, nem akarok hinni semmiben, mert az megint bekorlátoz, én az igazat szeretném tudni. De hol keressem?
Varázslók, szellemek, démonok, csupa olyan dolog, amiről csak feltételezhetek valamit. Bizonyíték? Remélem, eljön az idő, amikor én is belenézhetek a teljességbe,..
Á, idegesítő, hogy ugyanott tartok. Se pénzem, se időm erre. Azt hiszem, csak el kéne kezdenem eljárni mindenféle helyekre, ahol megismerhetnék embereket, akiknek a nagy része nyilván ugyanúgy keresgél, de biztos vannak olyanok is, akik valóban tudnak valamit. Addig meg maradnak a könyvek... már semmi mást nem tudok olvasni, semmilyen regény nem köt le, a filmeket unom...
Meddig tart még ez a hülye állapot? Azt hiszem, elég kitartó voltam, a gyerekek minden dolgát is cipelem rendesen... bár végülis tudom. Még kábé 2 év, amíg Őfelsége elvégzi az iskolát, akkor fog minden nagyon megváltozni, addig meg... majdcsak lesz valahogy.
Ajánlott bejegyzések: