A fiúknak van egy mesekönyve orosz mesékkel, amit azért vett meg nekik anyám, mert éppen ezeket a meséket olvasták nekem is, amikor gyerek voltam. Igaz, hogy az a könyv is itt van a polcon...:) Na nem baj, ebben az új kiadásban óriási illusztrációk vannak, le se bírtam tenni a könyvet. Már az nagyon érdekes, hogy vannak festmények, amiket láthatóan úgy készített Kun Fruzsina, hogy megfestette rendesen, élesen, aztán átfestette fehérrel, úgy, hogy látszanak az ecset szálai. Ettől az egész sokkal sejtelmesebb lett. 
Aztán nézegettem a képeket a neten, megint azonnal feltűnt Agócs Írisz, és rájöttem valamire. Szörnyen korlátolt az ízlésem:)) Mert mindig ugyanaz tetszik. Ugyanazok a színek, összeállítások, stílusban egyforma, egyszerű, elnagyolt, fantáziadús, a valóságra csak a fő jegyekben emlékeztető megjelenítések. Mert mindenki látja erről, hogy egy rák:
Pedig minden vonala más.
Vagy itt van pl Phineas a meséből:
Hát én lehidaltam a háromszögletű fejétől. Hihetetlenül találó ötlet szerintem.
És akkor a Pé-fejű barátnőjéről még nem is beszéltünk. De ezek a képek már túl élesek nekem...
Vajon egy ember ízléséből lehet következtetni a jellemére vagy más jellemzőjére?
Ajánlott bejegyzések: