görbeforgó

Nagyon ritkán fordul már elő velem, hogy valaki hiányzik. Nem mintha elfelejtettem volna az embereket, sokszor van, hogy eszembe jut valaki, akit szerettem, de nem érzek késztetést arra, hogy bármiféle kapcsolatba kerüljek vele, még csak az sem érdekel különösebben, hogy hol tart az életében. Persze örülök, ha találkozom valakivel, vagy megtudok róla valamit, de ez max olyan érzés, mint amikor kisüt a nap, melegít és kedves, de nincs különösebb jelentősége.

De most hiányzik valaki. Olyan nagyon régi dolog ez már, hogy nem is emlékszem rá, és egyáltalán nem értem ezt az egészet. Talán nem tettem meg valamit, amit meg kellett volna. Vagy nem történt meg valami, aminek meg kellett volna történnie.

De az is lehet, hogy ő nem ereszt, gondol rám, ezért nem szűnik a kötelék.

Na nem baj, majdcsak elmúlik. A legjobb, amit tehetek, hogy nem teszek semmit. És én éppen ezt fogom tenni.

.................

A másik, ami foglalkoztat, hogy mi a jófenét kezdjek magammal. Túl sok helyen jöttem rá, hogy mennyire ártalmas a mostani életem, de képtelen vagyok változtatni. Pl itt a sütés. Egész egyszerűen NEM SZABAD PÉKSÜTEMÉNYT ENNI. Közben meg nem csak megenni szeretem, sütni is, vagyis egyszerre két dolgot veszítek el. Mert bizony az a legjobb, ha nem csinálok, és akkor nem esszük meg. Mert amúgy megesszük, akármennyit sütök is. A legnagyobb örömemet nem élhetem ki, helyette mit kéne tennem? Szívem szerint minden nap sütnék valamit. 

Aztán itt van Őfelsége, aki nagyon szeretne este kilenckor, amikor hazaér, enni valamit. De mit? Mit adhatok nyugodt szívvel egy elhízott embernek vacsorára? Háziasszonynak születtem, ebben vagyok a legjobb, de tudatosan kell tönkretennem ezt a képességet, mert se pénzem, se időm, se szükségünk nincs rá.

A legalapvetőbb szokásaink hibásak,  megölnek minket, és én csak azt látom, hogy mi rossz, de nem tudom, mivel kellene helyettesíteni.

Na igen: egészséges étkezés, vagyis sok zöldség, gyümölcs, minél kevesebb fehér liszt és cukor. Minimum napi egy óra testmozgás, valamiféle torna vagy tök mindegy: sport. A legjobban az zavar, hogy nem tudok a gyerekeimnek jó példakép lenni. Minden, amit szeretek: ártalmas. Rájuk, rám, minden emberre. Hogyan lehetnék boldog, ha ésszel semmit nem szerethetek abból, amit a szívemmel szeretek?