görbeforgó

Őfelsége tegnap  nagyon érdekes dolgot mondott az egész nemesgázokról és más, egyáltalán nem egész elemekről. Utánaolvasok ennek, aztán leírom.

Hát igen, a tegnapi nap még szarabb volt. Apámnak megint ki kellett nyomnom a telefont, nem ért semmit, nincs más választásom, mint hogy egy pár hónapig nem beszélek vele. Hátha közben megérti...

Őfelsége viszont nagyon jól reagált az őszinte mondanivalómra, most megint tele van tenniakarással, hát majd meglátjuk. De hogy szeret, abban már biztos vagyok.

Új lakás, könnyebb módon...

Ma van Őfelsége születésnapja. Hát szerintem ez a kapcsolatunk egyik legszarabb napja. Oké, hogy főleg az övé, mert olyat vár tőlem, amit elfelejtett közölni. Sőt, sokszor elmondta, hogy nem érdekli a szülinapja. Erre kitalálok neki valami mást, mint ami szokásos, és mi történik? Közli, hogy szeretne ezen a napon normális lenni. Lefordítva: tortát szeretne, meg gyertyát, meg meglepetésajándékot. De ezt melyik kisujjamból kellett volna kiszopnom?

És iszonyúan dühös vagyok rá, mert sír, én meg baromira sajnálom, mert tudom, hogy milyen szar volt az egész gyerekkora meg minden szülinapja, és bűntudatom van, hogy nem sikerült elég jól. De basszus, ezek szerint minden, amit tettem, semmi sem volt?! Ajándék, másféle meglepetés?? Mindezt úgy, hogy azt sem tudja, melyik nap van a szülinapom... a tegnapi nőnapra azt se mondta, hogy csipkecsibe.

Aztán napközben egy találkozót totál elcsesztünk, mint kiderült, félreértettem, amit mondott (mert persze az ki van zárva, hogy ő mondott rosszat), és ő megharagszik rám, én nem haragszom rá ugyanezért, de nem érti, hogy miért esik nekem rosszul, hogy ő viszont haragszik. Én azért nem haragszom rá, mert szeretem, és sokkal fontosabb, hogy láthatom, mint hogy késik negyed órát. Neki a negyedóra fontosabb volt.

Miért csinálom ezt? Miért hagyom, hogy egy ilyen öntelt és önző alak miatt legyek szomorú? Ostoba szeretet, mindent megbocsát. Ezt is meg fogjuk beszélni, és meg fogunk bocsátani egymásnak. Szeretjük egymást.

Megint felmerült a kérdés, hogy írjak könyvet. Ági szerint nagyon is tanulságos ez az egész, de most meg tudtam fogalmazni neki: nekem tanulnom kell, és nem tanítanom. Persze a fiúkkal más, de hát nekik nyilván a mindennapok alatt fogom megtanítani, hogyan kell élni, hiszen ez a dolgom anyaként. Nem is motivál semmi más, csak ez a két gyerek, hogy rendbe tegyem az életüket, leginkább azzal, hogy a sajátomat rendbe rakom.

Sokat gondolkodtam már azon, hogy ha pár mondatban kellene megfogalmaznom a fiúknak azt, hogyan kell élni, akkor mit mondanék nekik.

Pénzzel kapcsolatban azt, hogy minden keresetüknek a 10%-át tegyék félre ínséges időkre, és csak olyan dologra vegyenek fel hitelt, aminek az értéke az idővel csak növekedni fog - vagyis max lakásra, bár mostanában arra se ugyebár, szóval a hitel mindenképpen kerülendő, mert korlátokat, kötelességet és feszültséget okoz.

Általánosságban azt, hogy mindenkivel bánjanak úgy, ahogy szeretnék, hogy velük bánjanak. Ebben végülis benne van a "ne árts", de a "segíts másoknak, ha szükségük van rá" is.

Aki kevesebbet beszél, az többet tud figyelni és tanulni. Viszont az emberi kapcsolatokban (főleg a felületesekben) a beszéd szinte az egyetlen kapocs, ezért tudni kell jól kérdezni. A közeli kapcsolatokban nagyon fontos, hogy őszintén fogalmazzuk meg az érzéseinket, és kérjünk, ha valamire valóban szükségünk van, nem tudjuk vagy nem akarjuk nélkülözni.

Szerintem még fontos, hogy akarjuk változni, jobb emberek lenni, ezért figyeljünk oda saját magunkra, és legyünk igényesek magunkkal szemben, minden téren.

Most ennyi.

Na jó. Domek megint lázas, vagyis az eddig itthon töltött 2 és fél hét lesz még 3 és fél hét is. Pár napja már belenyugodtam, aztán úgy nézett ki, hogy mégsem kell tovább itthon maradni, most meg mégis. A megoldás a beletörődés, hiszen tök egyértelmű, hogy nekem kell itthon maradnom a beteg gyerekemmel, akkor is, ha ez nagy áldozat a részemről, sőt, az anyagi helyzetünket is romba dönti. Na igen, a régi szép családi modellek, ahol ilyenkor a nagymama vigyázott a gyerekekre, amíg anya dolgozott. Vagy nem is dolgozott, mert az volt a dolga, hogy otthon legyen.

Imádtam volna azt a régi életet, amikor a férfi pénzt keres, a nő meg vezeti a háztartást. Most  meg mi van helyette? Háromszoros felelősségvállalás minden fronton. Lázas gyerekre meg se a bébiszitter, se az apukája, se a nagymamája nem vigyáz. Mert hát ugye nekik is van saját életük, és az én gyerekem csak mint pénzkereset meg mint szórakozási lehetőség szerepel az életükben.

Ja de ne érezzem magam egyedül, mert hát van családom meg munkatársaim. Hát, lehet, hogy magamnak csinálom/csináltam, de tök egyedül vagyok.

Idegesít, hogy valamiért tök komolyan veszek minden asztrológiai előrejelzést. Pedig már ezerszer rájöttem, hogy ezek a dolgok bármire ráhúzhatók, ha azt mondja egy nő, hogy márc 11-én valami együttállás miatt váratlan dolog fog érni, akkor tuti, hogy még azt is váratlannak fogom találni, ha felhív egy rég nem látott ismerős.

Rosszak ezek a bezárt napok. Talán ha nem kellene aggódnom a pénz miatt, akkor élvezném, hogy itthon lehetek. Anyám is ezt érezhette, amikor harminckilenc fokos lázzal iskolába küldött.

De vajon mi súgja ezt bennem?

Megint hiányérzetem van, pedig már rég nem volt. Az a másik életem hiányzik, a gondtalan világrombolással, amikor még nem gondolkodtam. Autók, nyaralás, sosem vállalt felelősség.

Azt írják a viskóban, hogy a felelősség nem létezik. Nem fontos. A Bibliában sincs bent egyszer sem. Többször elolvastam azt a részt, de nem igazán értem. Mert ha értem, akkor az olyan, mintha azt mondanánk, hogy bármit megtehetek, nem kell érte vállalnom a következményeket. Vagy valami ilyesmi. Vagyis hagyhatom a kötelességeimet (ja mert a könyv szerint az is hülyeség: a kötelesség), és azt csinálhatok, amit akarok.

Ha ez így lenne, ha mindenki azt csinálna, amit akar, ha nem lenne felsőbbrendű énünk, akkor még a mostaninál is nagyobb lenne a káosz. Nem tudnánk változni, nem akarnánk jobb emberek lenni, csak élnénk az élvezeteknek. Na igen, az is ott van, hogy mindez akkor jó, ha Isten bennünk van, és általa éljük az életünket.

Na de mi a helyes, ha nem hiszek istenben?

Próbáltam, komolyan. Olvasok egy csomó vallásos dolgot, látom, hogy milyen szépen élnek egyesek a vallásuk és hitük kötelékeiben, és szeretnék hinni, mert annyival könnyebb, ha azt mondom: azért csinálom így, mert Isten ennek örülne, és mivel ő jót akar nekem, ez is a legjobb mindenkinek.

Néha nem is tudom, hogy miért nem bírok rosszat tenni. Talán túl jól sikerült a programozás, erősebb, mint a rossz késztetései. De az tuti, hogy nem foghatom rá: mert a vallásom így tartja. Hiszek benne, hogy így kell tennem, de nem tudom, hogy miért. Sokmindenért hálás vagyok, de nem tudom, hogy kinek kellene megköszönnöm. A köszönömök a levegőbe szállnak, remélem, megkapja, aki érdemli.

Azt mondják, hogy az ember bármit elérhet, ha tudja, hogy mit akar, és nem adja fel a próbálkozást. Azt hiszem, tudom mit akarok: szeretném, ha olyan társam lenne, aki ugyanúgy szeret engem, ahogy én őt.

Van, hogy az ember olyat szeret, aki nem érdemli meg.

Nem is tudom. Üres vagyok. Mintha kihűlt volna bennem az akarás, hagyom a dolgokat menni előre. Sokat (szinte mindig) dolgozom, most a wownak is vége, és bár nem igazán tudom, hogy mit kezdjek magammal, nem vágyom másik függést okozó játékra.

Keveset játszunk már együtt Vele, de mintha átalakultak volna a dolgaink, az a világ már nem is fontos. Vagy csak nekem nem fontos, nem is tudom. Szeretek vele lenni, sokat is vagyunk együtt, de már nem érzem úgy, hogy minden időmet vele kell töltenem. Keresem a saját érdeklődésemet, ami igen szűk kör. Olyan szűk, hogy nincs is szinte.

Megint vallás. A ninjutsu miatt került közel Krisna és ami körülötte van. Az emberek olyan nagyon tudnak meg akarnak, én meg csak nézem, hogy is lehetnék ÉLŐ. Persze lehet, hogy csak a fáradtság meg a hóesés teszi, de ez az egész valóság annyira lehetetlenül rövidnek és ettől értelmetlennek tűnik. Csak nézek ki a fejemből, olvasok, már ha van mit, mondjuk biztos lenne, de az sem árt, ha érdekel.

Nem vágyom változásra, inkább valamiféle elmélyülésre, amit a mindennapok hozhatnak. A mindennapok, és nem a különleges alkalmak. Igen, ez biztos.

Basszus, úgy látszik, hogy a kevésbé erőszakos emberek nem bírják elviselni a vehemens beszélgetést. De miért nem? Csak fájna kimondani az igazat?

Megpróbálom hagyni, hogy más emberek más dolgokat tanítsanak a fiúknak. Talán azok a tanítások átszűrödnek az enyémekkel és mindenből a jó marad meg.

És megtanulok szeretni olyan embereket, akik a régi énem miatt olyan nagyon ismerősek és utálatosak nekem.

Folyton ingerült vagyok. Ezen kellene sürgősen változtatni.

HP szerint csak kezdjek el beszélgetni Istennel, és meglátom, hogy válaszolni fog.

Hogyan kell beszélni valakihez, akinek a létezésében sem vagyok biztos?

Igazából vannak ötleteim, talán holnap kipróbálom.

Krisna és A viskó.

Hát ez gyorsan ment:) Mert amikor gondom volt, egyszercsak kijött és egy percen belül megoldotta. Meg valamiért újra eszembe jutottak a jó tulajdonságai.

Tegnap pedig áttörtek a falamon, ami azt mondta, hogy nincs esélyem isten megismerésére, meg hogy talán nincs is isten. Mindenesetre állítólag a meditáció az út, talán ideje elkezdeni.

Kérek

segítséget, hogy eldönthessem: szakítsak vagy ne.

Azt hiszem, hogy ha lerakhatom a felelősséget, szabad leszek.

Kicsit félek ettől a házeladástól. Ha jobban belegondolok, nem az eladástól félek, hanem, hogy nem lesz vevő, a pénzem meg gyűlés helyett kirepül az ablakon.

Fontos a pontos terv, hogy mikor mennyit költök és mire, és mikor adom fel, de hát hülyeség, nem kell feladni, legfeljebb kicsit elhalasztom, ha nagyon nem menne az ügy.

Tehát:

0. elolvasni minden ímélt, ami a lakáseladásról szól

1. megvárni, amíg kiköltözik a lakó

2. kitakarítani, csiszolni, festeni, rendbetenni, amit egyedül is tudok (szabadság vagy hétvége?)

3. hirdetést feladni egy szakembernek, aki megcsinálja a házat kívülről megen

4. ha nagyjából rend van: meghirdetni, ahol csak lehet, minél több fórumon

5. hinni benne, hogy lesz vevő

6. lesz

Hálás vagyok, mert ilyen problémám van, a saját házamat akarom eladni, és ezen görcsölök:)), mert erős és ügyes vagyok, meg tudom oldani ezt a gondot, le tudom vezényelni az egészet, mert az időráfordítás és a munka meghozza gyümölcsét, mert T-nek és is fontos, ezért segíteni fog

Kérek, soksok erőt a kivitelezéshez és végrehajtáshoz, bizalmat a mindenségben, ami igazságos és a hozzáállásom elnyeri jutalmát, pénzt, hogy ne kelljen aggódnom

Tudom, hogy jól cselekszem, fekete folt már az életemben az a ház, sok vele a teher a rossz döntések miatt, ez a végső megoldás, és itt az ideje.

Jellemző, amikor jól vagyok, nincs szükségem semmi ilyesmire.

1. Hálás vagyok

- mert őszintén tudtam beszélni kiscsaládom két tagjával is

- mert annyira fájt a lábam, hogy végre rávettem magam mindenféle tettre ezzel kapcsolatban

- mert megtakarítottam 33ezer forintot, amikor saját intézésre vettem vissza a lakáseladást

- a munkámért, ami annyira laza és könnyű, hogy mellette nyugodtan intézhetem az életem

- Petinek, amiért megbocsátani még nem tudott, de érdemesnek tart arra, hogy megengedje az időnek, hogy újra bizalmat adjon nekem

- a felismerésért, hogy nekem is ezt kell tennem

- az edzőteremben töltött időért

2. Kérek

- gyors megoldást a lábproblémámra

- bizalmat mindenkitől, aki szeretni akar engem

- türelmet, hogy kivárjam, amíg a dolgok tényleg igazán jóra és könnyebbre fordulnak

- erőt, hogy mindezt végigcsináljam

3. Ezért

- minden nap bemegyek dolgozni

- kérek, akitől lehet

- okosan osztom be az időmet és a pénzemet

- nem félek beszélni olyan dolgokról, amik a másiknak nem tetszenek

1. Hálás vagyok, mert

- Peti megtette, amit kértem tőle

- a gyerekeim nagyon örültek nekem, amikor megláttak

- szép volt az idő, nem fáztam

- nem voltam éhes

- új felfedezéseket tettem egy könyvben (ezért kezdtem ezt is írni)

- újabb lépést tettem afelé, hogy jogosan legyek boldog

- kevés pénzt költöttem, és nem is volt többre szükségem

- egy nappal közelebb kerültem ahhoz, hogy eladjam a házam, és meglegyen a lakásom, az otthonunk

- minden rendben volt, nyugodtan és elégedetten fekhetek le, tiszta lelkiismerettel

2. Kérek holnapra

- egészséges lábat

- aránylag jó időt

- reggeli mosolyt

- egész napos boldogságot

- nyugalmat és békét

3. Ezért:

Holnap jól fogom érezni magam, boldog leszek és elégedett, kipihenten és mosolyogva ébredek. Beszélgetést kezdeményezek valakivel, vagy csak hagyom, hogy időt töltsek beszélgetés céljából. A munkámat rendesen ellátom, de nem hajtok, nyugodtan megyek mindenhova. A gyerekekkel veszekedés helyett viccelek, türelmes vagyok és kedves.

1. Köszönöm, hogy

- van két gyönyörű, egészséges gyermekem

- szép vagyok, nagyjából egészséges vagyok, jó ember vagyok, okos vagyok, változásra és tanulásra képes vagyok

- van egy barátom, aki ugyan még nem a társam, de az lehet

- van munkám

- nagyjából tudom, hogy mit szeretnék

- van tető a fejünk felett, van mit ennünk (talán túl sok is:)

- van pénzem, és még több lesz

- a gyerekeim apja változik és jó irányba

- az apám változik és jó irányba

- van egy anyukám, akitől nagyon sokat kaptam

- minden embernek, aki megfordult az életemben, hogy tanított engem

- jelen időben is: minden embernek, akivel csak kontaktusba kerülök, hogy tanít engem

- az univerzumnak, hogy segít megtalálnom a helyes utat

- hogy létezik helyes út

- a pofonokat, amik sokkal többet segítettek, mint a simogatások

- a sok könyvet, hogy tudok és imádok olvasni

- ott bent annak a valakinek, hogy nem hagyja, hogy ne figyeljek rá

- az időjárásnak, hogy változatos

- minden segítséget, amit valaha valakitől csak kaptam

2. Kérek. Szeretnék

- egyelőre egy lakást, később egy házat (vagy nyaralót), amiben élhetünk, ami az otthonunk lehet

- igazi családot, ahol senki se fél senkitől, ahol mind azért vagyunk együtt, mert szeretjük és segítjük egymást

- minden reggel jókedvűen ébredni

- magam körül mindenkit egészségesnek és boldognak látni

- annyi pénzt, hogy ne kelljen miatta aggódni, hogy elégnek érezzem

- egy jó munkát, amit igazán élvezhetek, ami nem jár mindennapos fájdalommal

- egészséges lábat és testet, lelket

- egy szerető férjet

- sok erőt, mosolyt, érdekességet, kedvességet, szeretetet

- válaszokat, útmutatást

3. Ezért

- minden nap munkába megyek

- mosolygok (egyelőre próbálok)

- boldog vagyok (igen, akkor is!)

- nagyon jól bánok a pénzzel

- odafigyelek az emberekre körülöttem: a gyerekeimre, a barátomra, a gyerekeim apjára, a munkatársaimra, minden emberre. Odafigyelek magamra.

- koncentrálok (amire figyelek, azt fogom elérni)

- sokat olvasok, tanulok

- pozitívan gondolkodom! Megszűntetem a kritizálást, elfogadom a dolgokat olyanoknak, amilyenek. Elfogadom a gyerekeimet és a barátomat olyanoknak, amilyenek. Szeretem őket.

- nyugodt, kedves és vidám vagyok

- soksok időt szánok a gyerekekre, a barátomra és a tanulásra (az egészségemre is)