Na jó. Domek megint lázas, vagyis az eddig itthon töltött 2 és fél hét lesz még 3 és fél hét is. Pár napja már belenyugodtam, aztán úgy nézett ki, hogy mégsem kell tovább itthon maradni, most meg mégis. A megoldás a beletörődés, hiszen tök egyértelmű, hogy nekem kell itthon maradnom a beteg gyerekemmel, akkor is, ha ez nagy áldozat a részemről, sőt, az anyagi helyzetünket is romba dönti. Na igen, a régi szép családi modellek, ahol ilyenkor a nagymama vigyázott a gyerekekre, amíg anya dolgozott. Vagy nem is dolgozott, mert az volt a dolga, hogy otthon legyen.
Imádtam volna azt a régi életet, amikor a férfi pénzt keres, a nő meg vezeti a háztartást. Most meg mi van helyette? Háromszoros felelősségvállalás minden fronton. Lázas gyerekre meg se a bébiszitter, se az apukája, se a nagymamája nem vigyáz. Mert hát ugye nekik is van saját életük, és az én gyerekem csak mint pénzkereset meg mint szórakozási lehetőség szerepel az életükben.
Ja de ne érezzem magam egyedül, mert hát van családom meg munkatársaim. Hát, lehet, hogy magamnak csinálom/csináltam, de tök egyedül vagyok.
Ajánlott bejegyzések: