Megint felmerült a kérdés, hogy írjak könyvet. Ági szerint nagyon is tanulságos ez az egész, de most meg tudtam fogalmazni neki: nekem tanulnom kell, és nem tanítanom. Persze a fiúkkal más, de hát nekik nyilván a mindennapok alatt fogom megtanítani, hogyan kell élni, hiszen ez a dolgom anyaként. Nem is motivál semmi más, csak ez a két gyerek, hogy rendbe tegyem az életüket, leginkább azzal, hogy a sajátomat rendbe rakom.
Sokat gondolkodtam már azon, hogy ha pár mondatban kellene megfogalmaznom a fiúknak azt, hogyan kell élni, akkor mit mondanék nekik.
Pénzzel kapcsolatban azt, hogy minden keresetüknek a 10%-át tegyék félre ínséges időkre, és csak olyan dologra vegyenek fel hitelt, aminek az értéke az idővel csak növekedni fog - vagyis max lakásra, bár mostanában arra se ugyebár, szóval a hitel mindenképpen kerülendő, mert korlátokat, kötelességet és feszültséget okoz.
Általánosságban azt, hogy mindenkivel bánjanak úgy, ahogy szeretnék, hogy velük bánjanak. Ebben végülis benne van a "ne árts", de a "segíts másoknak, ha szükségük van rá" is.
Aki kevesebbet beszél, az többet tud figyelni és tanulni. Viszont az emberi kapcsolatokban (főleg a felületesekben) a beszéd szinte az egyetlen kapocs, ezért tudni kell jól kérdezni. A közeli kapcsolatokban nagyon fontos, hogy őszintén fogalmazzuk meg az érzéseinket, és kérjünk, ha valamire valóban szükségünk van, nem tudjuk vagy nem akarjuk nélkülözni.
Szerintem még fontos, hogy akarjuk változni, jobb emberek lenni, ezért figyeljünk oda saját magunkra, és legyünk igényesek magunkkal szemben, minden téren.
Most ennyi.
Ajánlott bejegyzések: