görbeforgó

Nem is tudom. Üres vagyok. Mintha kihűlt volna bennem az akarás, hagyom a dolgokat menni előre. Sokat (szinte mindig) dolgozom, most a wownak is vége, és bár nem igazán tudom, hogy mit kezdjek magammal, nem vágyom másik függést okozó játékra.

Keveset játszunk már együtt Vele, de mintha átalakultak volna a dolgaink, az a világ már nem is fontos. Vagy csak nekem nem fontos, nem is tudom. Szeretek vele lenni, sokat is vagyunk együtt, de már nem érzem úgy, hogy minden időmet vele kell töltenem. Keresem a saját érdeklődésemet, ami igen szűk kör. Olyan szűk, hogy nincs is szinte.

Megint vallás. A ninjutsu miatt került közel Krisna és ami körülötte van. Az emberek olyan nagyon tudnak meg akarnak, én meg csak nézem, hogy is lehetnék ÉLŐ. Persze lehet, hogy csak a fáradtság meg a hóesés teszi, de ez az egész valóság annyira lehetetlenül rövidnek és ettől értelmetlennek tűnik. Csak nézek ki a fejemből, olvasok, már ha van mit, mondjuk biztos lenne, de az sem árt, ha érdekel.

Nem vágyom változásra, inkább valamiféle elmélyülésre, amit a mindennapok hozhatnak. A mindennapok, és nem a különleges alkalmak. Igen, ez biztos.