Ma van Őfelsége születésnapja. Hát szerintem ez a kapcsolatunk egyik legszarabb napja. Oké, hogy főleg az övé, mert olyat vár tőlem, amit elfelejtett közölni. Sőt, sokszor elmondta, hogy nem érdekli a szülinapja. Erre kitalálok neki valami mást, mint ami szokásos, és mi történik? Közli, hogy szeretne ezen a napon normális lenni. Lefordítva: tortát szeretne, meg gyertyát, meg meglepetésajándékot. De ezt melyik kisujjamból kellett volna kiszopnom?
És iszonyúan dühös vagyok rá, mert sír, én meg baromira sajnálom, mert tudom, hogy milyen szar volt az egész gyerekkora meg minden szülinapja, és bűntudatom van, hogy nem sikerült elég jól. De basszus, ezek szerint minden, amit tettem, semmi sem volt?! Ajándék, másféle meglepetés?? Mindezt úgy, hogy azt sem tudja, melyik nap van a szülinapom... a tegnapi nőnapra azt se mondta, hogy csipkecsibe.
Aztán napközben egy találkozót totál elcsesztünk, mint kiderült, félreértettem, amit mondott (mert persze az ki van zárva, hogy ő mondott rosszat), és ő megharagszik rám, én nem haragszom rá ugyanezért, de nem érti, hogy miért esik nekem rosszul, hogy ő viszont haragszik. Én azért nem haragszom rá, mert szeretem, és sokkal fontosabb, hogy láthatom, mint hogy késik negyed órát. Neki a negyedóra fontosabb volt.
Miért csinálom ezt? Miért hagyom, hogy egy ilyen öntelt és önző alak miatt legyek szomorú? Ostoba szeretet, mindent megbocsát. Ezt is meg fogjuk beszélni, és meg fogunk bocsátani egymásnak. Szeretjük egymást.
Ajánlott bejegyzések: