görbeforgó

De vajon mi súgja ezt bennem?

Megint hiányérzetem van, pedig már rég nem volt. Az a másik életem hiányzik, a gondtalan világrombolással, amikor még nem gondolkodtam. Autók, nyaralás, sosem vállalt felelősség.

Azt írják a viskóban, hogy a felelősség nem létezik. Nem fontos. A Bibliában sincs bent egyszer sem. Többször elolvastam azt a részt, de nem igazán értem. Mert ha értem, akkor az olyan, mintha azt mondanánk, hogy bármit megtehetek, nem kell érte vállalnom a következményeket. Vagy valami ilyesmi. Vagyis hagyhatom a kötelességeimet (ja mert a könyv szerint az is hülyeség: a kötelesség), és azt csinálhatok, amit akarok.

Ha ez így lenne, ha mindenki azt csinálna, amit akar, ha nem lenne felsőbbrendű énünk, akkor még a mostaninál is nagyobb lenne a káosz. Nem tudnánk változni, nem akarnánk jobb emberek lenni, csak élnénk az élvezeteknek. Na igen, az is ott van, hogy mindez akkor jó, ha Isten bennünk van, és általa éljük az életünket.

Na de mi a helyes, ha nem hiszek istenben?

Próbáltam, komolyan. Olvasok egy csomó vallásos dolgot, látom, hogy milyen szépen élnek egyesek a vallásuk és hitük kötelékeiben, és szeretnék hinni, mert annyival könnyebb, ha azt mondom: azért csinálom így, mert Isten ennek örülne, és mivel ő jót akar nekem, ez is a legjobb mindenkinek.

Néha nem is tudom, hogy miért nem bírok rosszat tenni. Talán túl jól sikerült a programozás, erősebb, mint a rossz késztetései. De az tuti, hogy nem foghatom rá: mert a vallásom így tartja. Hiszek benne, hogy így kell tennem, de nem tudom, hogy miért. Sokmindenért hálás vagyok, de nem tudom, hogy kinek kellene megköszönnöm. A köszönömök a levegőbe szállnak, remélem, megkapja, aki érdemli.