görbeforgó

Múlnak a hetek, és még mindig szakács akarok lenni. Sőt, talán egyre inkább. Egyre jobban hiányzik, hogy finom kifliket süssek, tortát díszítsek, krémlevest turmixoljak. Idő és pénz.

Végre valami, ami nekem való, és valódi késztetést érzek irányában.

Nézegetem a blogokat, én is szívesen írnék egy ilyet, de tudom, hogy nem tenném:) Minek leírni, ha már megcsináltam... pedig butaság, hiszen én magam sem fogok emlékezni rá, hogyan készült. Rá kéne vennem magam egy külön gasztroblogra, hogy emlékezzek az ízekre, változatokra, és legfőképpen arra, hogy ízlett-e a családnak vagy sem.

http://sutiket.blogspot.com/