görbeforgó

Két dolgot kell eltennem az idők végezetéig.

Az egyik, hogy ma éjjel átjött Domek, de én nem ébredtem fel. Furcsa, mert elég éberen alszom, és mindig felébredek, ha zaj van, de gondolom Domek szokás szerint teljesen hangtalanul jött, Őfelsége viszont felébredt a jelenlétére, arra, hogy az ágy mellett áll. Beszélt vele kicsit, megölelte, aztán visszaküldte az ágyába. Pár perc múlva utána ment, és megkérdezte, hogy minden rendben van-e.

Őfelsége jó ember. Azt hiszem, hogy ez minden, ami számít.

A másik pedig szép lassan gyűlt össze bennem. Kívülről is jöttek jelek, de ettől függetlenül is érzek valamiféle nyugalmat, ami nagyon is azt súgja, hogy ez a helyes út.

Meg kell állnom. Nem teljesen, csak éppen annyira, hogy hagyjam a dolgokat a maguk medrében folyni. Mióta az eszemet tudom, törekedtem valamire. Mindig mentem valami után, célom volt, ezért üresek most a napok, mert most nincs ideje a törekvésnek. Tegnap egy beszélgetésben hallottam, hogy mennyire fájó pont ez minden embernek. Elérni valamit, amit nagyon akartunk. Az ember kiürül, és légüres térben próbál valamibe kapaszkodni. Sokan alkoholba, drogba próbálnak, de hát tudjuk, hogy az ugyan nem tart meg.

Igazából egyetlen dolgot akartam nagyon: gyereket. Itt vannak, szépek, okosak, de én máris mennék tovább. Kutyát veszek és nevelőszülőségen gondolkodom, ami nem baj, csak éppen ezt a kettőt sem tudom úgy nevelni, ahogy szerintem jó lenne. Igen, "elég jó szülő" vagyok, de tudom, hogy lehetne jobb is.

Magammal kell foglalkoznom. Eljárok dolgozni, odafigyelek mindenre, amire KELL, de abba kell hagynom a törekvést az új felé. Meg kell elégednem azzal, ami most van, az építő energiáimat önmagamra kell irányítanom.

El is kezdtem az öt tibeti rítus alkalmazását. Persze még csak a háromnál tartok, de lesz ebből még 21. Valamiért ez érdekel, és tudom, hogy hosszú távon is csinálni fogom. Majd egy év múlva meglátjuk, érdemes-e.

Tehát a második, amit sose felejtsek el: nincs hova menni. Az új, a más nem jobb, nem több. Nem lehet mindig tovább menni. Vagy lehet, de attól semmi sem lesz jobb. És én sem leszek boldogabb.