Amikor arról van szó, hogy boldogság, azonnal beugrik Őfelsége haja. Ahogy elsüllyesztem benne az ujjaim, amikor hosszabb, vagy végigsimítom, amikor tüsi, az egész fejét a tenyereimben tartom. Bár nem elég rá a két kezem, mert annak a sok észnek sok hely kell, nagy medvefejben fér csak el.
Ez a boldogság puha és meleg, olyan közel van, hogy összeér a szánk, a szavakat egymás fogainak mondjuk, és mikor már teljesen összeér mindenünk, akkor Ő azt mondja: gyere közelebb. Belebújnék, bekebelezném, de igazából nem is kell semmi, egyszerűen csak legyen ott. Legyen itt.
Ajánlott bejegyzések: