Úgy tűnik, most a pénz mindenek felett. Ahhoz, hogy be tudjam tartani a tervem, elég sok mindenről le kell mondanom. Rossz. De közben mégsem. Már maga a gondolat, hogy egy év múlva ilyenkor nem kell többé aggódnom a holnap miatt (legalábbis anyagilag), igencsak feldob. Persze nem lesz olyan, mint Forrest Gumpnak, amikor a barátjától kapott egy "nem kell többé aggódnunk a pénz miatt" üzenetet, de jó lesz. De talán egyszer majd én is mondhatom, hogy "oké. egy gonddal kevesebb".
És közben azt dúdolgatom, hogy "árad a pénz hozzám, árad a pénz hozzám". Nem tudom, mennyire igazak ezek az önszuggesztiók, de ártani nem árthat.
Meg írtam egy napi megerősítő listát is, amit lehetőleg tükör előtt kell elmondanom magamnak. Állítólag azok a pontok a legfontosabbak, amik ellenérzést váltanak ki belőlünk. Pl, ha azt mondom magamnak, hogy szép vagyok, de közben azt érzem, hogy nem, akkor bizonyára ez az a pont, amit el kell hitetnem magammal.
A gond az, hogy igazából minden rendben az önbizalmammal, viszont igen röhejesnek tartom, hogy a tükörképemhez beszélek. De majdcsak elmúlik a röhögőkényszer. A végén pedig kedves, mosolygós, elégedett, nyugodt, gazdag és szép leszek. Hát ez így leírva szintén igen röhejes:D Na nem baj, abban tényleg biztos vagyok, hogy ártani nem árthat. Kitartás!
Ajánlott bejegyzések: