Állandó a változtatási kényszer bennem. Őfelsége szerint ez jellemző a nőkre, ezt szolgálja ki a rengeteg lakberendezési újság és más hasonlók. Persze fokozza is.
Azt mondják, megbánjuk, amit nem tettünk meg életünkben. Úgy fogjuk érezni, hogy elvesztegettük az időnket.
De mi van, ha észreveszem, hogy mindig mennék valahova? Hogy nem tudok egyetlen percet sem élvezni, mert egy következő, jobbnak tűnő dolgon töröm a fejem? Ha jobbra rakom a szekrényt, akkor majd valami más lesz?
Persze kell a megújulás. De talán nem mindenben. Nem kell új állás. Minek, ha egyszer a régi tökéletes? Ha szeret a főnök, ha elnézi, hogy hülye vagyok néha, ha a fizetésem szépen felfelé baktat? Ráadásul még szeretem is, amit csinálok... közben folyamatosan valami máson töröm a fejem. Saját vállalkozás vagy csak még egy állás...
Lakunk valahol, de én költöznék. Mert hogy ott majd jobb lesz. De mitől lenne jobb? Ez a lakás csöndes, tulképpen bármit kezdhetek vele, tuti, hogy 100 évig sem kell elköltöznünk, minden nagyon közel van.. a kert az egyetlen, ami hiányzik. De egy idegen ház idegen kertje talán nem. Majd ha egyszer megint lesz sajátom, az más. De miért nem bírok várni?
Talán megbánom majd, hogy mindig mindent megtettem, amit akartam.
Ajánlott bejegyzések: