És érdekes a kitörés a folyamatos rossz érzésből. Apám megint át akart verni, én meg olyan határozott nemmel tudtam válaszolni, hogy még engem is meglepett. Egész nyáron ilyen vagyok. Őfelségével szemben, a gyerekekkel szemben, és magammal szemben is. Ja és a pénzzel szemben is. Keményen tartom a határaimat, és persze tudom, hogy nem kellene ennyire keményen, de úgy látszik most ez kell ahhoz, hogy természetessé váljon minden szempontból.
Mert egyszer csak nevetve fogok már nemet mondani vagy vállat rántani, talán ki se kell majd mondanom a nemet, egyszerűen csak tenni kell.
Amúgy meg, ha meg akarod változtatni az életed, cseréld le azokat az embereket, akik hátráltatnak, olyan emberekre, akik előre segítenek.
Az a baj, hogy van egy ember, akit nem szeretnék csak úgy lecserélni, pedig igencsak hátráltat folyton. Őfelsége.
Ajánlott bejegyzések: