Van még egy munkám. Jó sűrű lett...
Reggel 5.30-kor kelés, reggeli és tízórai készítés, iskolába gyaloglás, sok utazás, munka, utazás vissza, iskolából vásárlás, itthon házimunka, vacsora stb, és miután a fiúk lefeküdtek, újra munka, majd haza. És nem vagyok fáradt igazán. Inkább a testem érzi csak, hogy jobban terhelem most, de szerintem meg fogja szokni.
A fiúk tegnap este voltak először egyedül itthon 2 órán keresztül. Aludtak, de azért izgultam... bár nincs miért igazán. Fel tudnak hívni, ha baj van, de az az igazság, hogy elalszanak mire kilépek az ajtón, és fel se kelnek reggelig.
Ezt a részét nagyon sok ember rontja el. Arra szoktattam a fiaimat, hogy az alvás nem játék. Ha azt mondom, hogy vége a napnak, csend legyen és alvás, akkor ők szó nélkül alszanak, nem beszélgetnek egymással, mostanra már igényük sincs rá. Hiszen úgyis egész nap együtt vannak.
És meg is hozta a keménykezűség gyümölcsét: nálunk nincsenek zaklatott éjszakák, átmászkálás egymás ágyába. Nálunk az alvásidő alvással telik. Így mindenki kipiheni magát. Talán ezért is olyan egészségesek? Mindenhol jól teljesítenek.
Minden rendben lesz.
Ajánlott bejegyzések: