görbeforgó

Az az igazság, hogy jól bezártam magam.

Sosem voltam képes felületes beszélgetésekre, kivéve a "kötelező" körökben. Leginkább munkahely, más nincs is, ahol muszáj lenne beszélni. Azt mondják, hogy az ikreknek jó a beszélőkéje, ami rám is igaz, ha olyan téma van, ami érdekel, de bizonyára nem véletlen, hogy olyan emberekkel vagyok jóban, akik sokat beszélnek. Na igen, mellettük hallgathatok. Ezek az emberek önzők és magabiztosak, beszélnek akkor is, ha senki sem kérdezi őket. A legújabb emberem ezért egy tőlem totálisan ellenkező erkölcsű pasas, aki a legyet is röptében, mellesleg csal, lop, hazudik, a saját bevallása szerint is. Kifejezetten jól esett vele végigvitatkozni a négyes vonalát. Én meg persze a szokásos tényszerű lélekelemzésemmel szeretem meg, mert hát neki is vannak jó tulajdonságai.  Meg hát amúgy is, rég tudom már: a szeretet feltétele nem a másik jó vagy rossz tulajdonságai, hanem az ismeret. A következmény: eggyel nőtt azok száma, akiket szeretek, de semmilyen körülmények között nem kerülnék velük magánkapcsolatba, mert nem szabad megbízni bennük.

Én is mindig mondom, hogy az embernek arra van ideje, amire szán. Ha találnék egy embert, akire úgy látom, hogy érdemes időt szánni, biztos még a szokásos csöndemen is erőt vennék, hogy ne unatkozzon mellettem. Lefogadom, hogy sok olyan ember mászkál az utcán, akivel érdemes lenne pár órára beragadni egy liftbe azért, hogy a kötelező együttlét kinyissa a szánkat.