görbeforgó

Regényt keresek a polcomon, mert annak ellenére, hogy nagy részét eladtam vagy kiselejteztem, még mindig nagyon sok könyvem van, és rám jött a regényolvashatnék, ami már rég nem.

Ahogy nézem őket, alig van már regény... mind pszichológia vagy más szakirodalom, és az a pár regény... a kedvenceim maradtak. A címek alapján érzésekben jönnek elő a történetek, és közben rájövök: mind dráma. Csupa olyan történet, ami tele van keserűséggel, emberi szenvedéssel, még a legkevésbé szenvedős Updike, de éppen pár napja meséltem Őfelségének, hogy miért is szeretem: mert szürke. Ezt a szót anyám mondta rá, és annyira találó... szürke tények leírása, és még amikor érzelmekről beszél, akkor is, mintha kívül maradna mindenen, távoli, érzelemmentes, és nekem ettől annyira megkapó és ismerős. Pedig én magam egy cseppet sem vagyok ilyen:) Aztán lehet, hogy de.

Itt vannak sorban: A jó anya, amiben a nő egy ostoba dolog miatt elveszti a gyermeke feletti felügyeletet, és elhagyva a szerelmét, sok várossal errébb költözik, hogy a gyereke közelében lehessen. Vörös és fekete: alapmű, és sokadszorra olvasva is ugyanolyan szomorú a fiú butasága és az asszony ártatlansága. Malevil: atomkatasztrófa utáni élet... A névtelen fiú, amit csak egyszer olvastam, de olyan mélyen bennem van, hogy soha többé nem fogom. Kidobni nem bírtam. Egy amerikai fiú gyerekkora, állítólag az USA harmadik legkomolyabb gyerekbántalmazási ügye. Jó reggelt búbánat, és Szereti ön Brahmsot? Az első cím mindkettő érzelmi világát leírja. Anne Frank naplója, Sophie választ... istenem, ahányszor csak eszembe jut, hogy elszakítsák tőlem vagy bántsák a gyerekeimet, mindig arra gondolok, hogy biztosan nekimennék annak, aki ezt megpróbálja, az sem érdekelne, hogy az életemet kockáztatom. Kerouac: Úton. Talán az élet értelmetlensége, ami először beugrik róla. Mesterségem a halál. Kramer kontra Kramer ezerszer olvasva, mert annyira szép az apa kisfia iránti szeretete, a per, amikor elveszti, és a hepiend ellentéte. Annyira valóságos és őszinte volt, az elsők egyike, biztos ezért maradt meg olyan nagyon. A legyek ura, Quo vadis, Moravia és Dosztojevszkij könyvek, csupa szürke realista.

A gyerekek szobájában vannak már a régi kedvenceim: az egri csillagok, a hajnal badányban, a vöröstorony kincse. Hasonló a helyzet:) Halál, háború...

Most egy Updike novellást választottam. Vajon el tudom-e olvasni?