Ha van valaki mélyen a szívünkben, és mi is benne vagyunk az övében, azt el lehet felejteni? Azt mondtam neki, hogy egyszerűen ne beszéljünk soha többet, és akkor el fog múlni. Ha jobban belegondolok, a válaszom egyértelműen igen, el lehet felejteni, csak hát ez nem megy egyoldalúan, ha az a másik nem adja fel. Azt mondta, hogy nem akarja elfelejteni. De hogy miért nem...? Nem jó ez így neki, pedig találkozni nem fogok vele, akármit is akar. Nem fogok, mert egyrészt megígértem, másrészt nem látom értelmét. Mi változna? Elmúlna? Dehogy... csak nehezebb lenne.
Vajon tényleg egész életünkben ott fogunk lebegni egymás gondolataiban? Csak azért, mert megszerettük egymást, viszont megutálni nem volt időnk?
Azt hiszem, belőlem szép lassan azért elmúlik. Van életem, egyre inkább arra koncentrálok, amit elérek, meg persze arra, amit jónak tartok. Hűség, család, kitartás, őszinteség, tisztaság. Ebbe sehova nem fér be egy srác, aki elmulasztotta a lehetőséget. Istenem, vajon hányszor fogok még hasonló bejegyzést írni miatta?
Ajánlott bejegyzések: