Az az én bajom, hogy túl jó dolgom van. Nagyanyám ezt mondaná, és igaza lenne. Persze ez erősen mihezképest, de a lényeg minden esetben ugyanaz: ha jobban élsz, mint ameddig az ambíciók hajtanak, akkor elveszíted a miérteket.
Érdekes ez, mert azt hittem, hogy vágyom dolgokra. Sőt, ha jobban megnézem, biztos vágyom is. Kertes házra vagy mittudomén, pl nyaralásra, de igazából ezekre sem, valahogy az egész annyira
fáradt és üres.
Igen, ezek a jó szavak, és éppen így érzem magam folyton. Erővel kell ébren tartanom az érdeklődésem a mindennapok felé. Komolyan nem értem, hogy mi hajt. Talán a gyerekek, az, hogy nem hagyhatom cserben őket.
Ez is milyen dolog... hogy adjon ambíciókat egy olyan ember, akinek nincs? Milyen példát mutatok az élethez? Hazudjak? Titkoljam el azt, aki én vagyok, hátha akkor ők másmilyenek lesznek? A gyerekek nem hülyék, nem tudok eltitkolni semmit. Bár az mondjuk tényleg érdekel, hogy jól teljesítsenek az iskolában, igazából ez sem egyértelmű, hogy miért, mert hát én is tudom, hogy nem egészen ezen múlik a felnőttként való boldogulásuk, de talán ez olyan könnyen megfogható, minden napi probléma, aminek ez az egyik jónak tűnő megoldása.
Lefogadom, hogy ezeket már ezerszer leírtam, de nem találok megoldást. Mint most pl a szakácsiskola. Jó, legyek szakács, nekem való, a véremben van, de ha ez igaz, márpedig igaz, mert hihetetlenül könnyen és gyorsan megy, szóval, ha ennyire nekem való, akkor miért nem érdekel ez sem? Minden női felmenőm szakács vagy hasonló volt, itt van a kezemben, de basszus MIÉRT NEM ÉRDEKEL?? Főzök, mert enni kell, talán az iskolába is elmegyek, mert pénzt kell keresni, de hol van az a dolog, ami nem kötelesség? Vagy éppen ez a lényeg? Az egész életemet kötelességek között kell leélnem? Hogy megszeressem a kötelességet? Hogy megértsem, hogy milyen fontos? Persze, hogy fontos. Vannak dolgok, amiket ha nem teszünk meg, a dolgok szétesnek, életek mennek csődbe és csak fájdalom lesz a végeredmény.
De vajon meddig lehet csak kötelességből élni?
Ajánlott bejegyzések: