Nem tudom, hogy meddig bírom még így. Majdnem hiszek benne, hogy ez a lámpa segíteni fog, tényleg rendszeresen használom, de a fájdalom megeszi a napjaimat. Ma reggel azon gondolkodtam, hogy mégiscsak állást kéne keresni, valami kevésbé lábigénybevevőset, de közben egyrészt szeretem ezt a munkát, másrészt jól fizet, meg tökéletes az időbeosztás... miért szívat engem valaki? Most boldog lehetnék, aránylag rendben van minden, a dolgok jó irányba is haladnak, erre ez. Nem tudom, milyen bűnt követtem el, hogy ezt érdemlem, de remélem, hamarosan vége a vezeklésnek.
Ajánlott bejegyzések: