Aztán meg nézegettem egy autistákról szóló filmet. Azt hiszem, hogy ha nem szólnék magamra folyton, hogy normálisnak kell lennem, hogy hogyan is kell viselkednem, én is tartozhatnék ebbe a kategóriába.
Az a legfurább, hogy képtelen vagyok átlépni azt a feladompontot. Szerintem nem létezik ideg-összeroppanás meg más effélék, egyszerűen csak azok az emberek feladták. Talán nincs bennük az a valaki, aki annyira tisztán gondolkodik, hogy még azokban a pillanatokban sem engedi, hogy röhögés nélkül nézzek magamra, amikor elhagyom magam. Nem, nem is röhög, inkább szigorú és gúnyos, azt mondja: nézz magadra, hiába minden próbálkozásod, ez itt az életed, és ha nem tudsz vele megbirkózni, akkor jobb lett volna, ha meg se születsz. Hát lehet, hogy tényleg jobb lett volna, de ez már megtörtént, nem tudom visszacsinálni. És akárhogy is nézem, az agyam lehet fáradt, de az a kis ember ott belül mindig tiszta és tudatos.
"Az a kis ember ott belül
ugrál, torz fintort vág, nevet;
fejedben lakik, agyvelőd
az ágya, ablaka szemed.
Ha torkod sírás fojtogatja,
s keserűséged könnybe gyűl,
szemtelen hangján felkacag
az a kis ember ott belül.
Az a kis ember ott belül
tarka zászlókkal integet.
Nem látja más, csak te tudod,
mi van a homlokod megett:
cirkuszporond és arzenál,
hol minden együvé vegyül,
mert rendet sohasem csinál
az a kis ember ott belül.
Az a kis ember ott belül
szájas demagóg, lázadó.
Te vagy a buta nép neki,
téged uszít és téged óv.
Kigúnyol hagyományt, tekintélyt,
és ha a hallgató bedűl,
kaján szamárfület mutat
az a kis ember ott belül.
Az a kis ember ott belül
élősdid, kis belső tetű,
húsodtól s véred italától
torkiglakott tekintetű.
Megvárja, míg a szív megáll,
a szemgolyón át elrepül,
és egy új testbe költözik
az a kis ember ott belül."
/Kálnoky László/
Ajánlott bejegyzések: