görbeforgó

Aztán hazajött, én addigra már kibőgtem magam, megállt az ajtóban, nem láthatott rajtam semmit, de azt mondta: úgy hagytam mindent, mi? Aztán megmagyarázta, hogy miért, ami persze megint csak félig indokolhatja ezt az egészet, de engem ez már nem is érdekelt, mert tudtam, hogy ez megint bizonyíték: ő az, és minden rendbejön.

Nekem kell még csiszolnom rajta, az én erős akaratom kell, hogy kimásszon a lustaságból és ostoba időtöltésekből, de az biztos, hogy benne van a jószándék, és azt hiszem, hogy ez a legfontosabb.