Baromi hülyén hangzik, hogy "démonokkal küzdök", de azt hiszem, hogy pontosan így van. Ezek egyrészt a szülői (mindenki által ismerten durván rossz) mintáim, meg a saját gyengeségeim: a lustaság, szétszórtság, türelmetlenség, és furcsa módon még a jók is, mint a teljes önátadás, meg egyáltalán: az adás. Meg kell tanulnom, hogy mindenben van helyes középút, a szélsőségek nem vezetnek jóra.
Azt hiszem, megint túl vagyok egy nagy felismerésen, remélem, most már valami könnyebb jön, mert utálom, hogy még a testem is belebetegedett ezekbe a gondokba.
Ajánlott bejegyzések: