Azért az durva, amikor az ember legjobb barátnőjéről kiderül, hogy folyton hazudik, csak eddig még nem tűnt fel. Még durvább ez két másik, hasonló ember után. Hogy lehet, hogy éveken keresztül nem veszem észre a hazugságokat? Persze nagy részük csúsztatás, csak amolyan füllentés, majdnem igaz, de ott vannak a sokkal nagyobb, konkrét hazugságok is, amik után talán már nem kéne többé bízni abban az emberben. Vajon miért vagyok ilyen emberekkel körülvéve? Talán minden ember ilyen, csak a többieken nem veszem észre, mert nem elég mély a kapcsolatunk? Talán én is ilyen vagyok, csak nem látom?!
Azt hiszem, meg kell tanulnom ezekből végre egyrészt, hogy ha ilyen történik, akkor tovább kell lépni, másik barátot, másik szerelmet keresni, másrészt hogy a bizalom bennem van. Ha én mindig jól csinálom a dolgokat, ha nem hazudok, vagy ha pontosan tudom, hogy hazudok és meg is fogalmazom magamnak, tudom az okot, és tudom, hogy mikor és milyen körülmények között teszem, vagyis tudatosan teszem, és nem hagyom, hogy bárki hazugsága befolyásolja az életem, akkor minden rendben lesz.
Ajánlott bejegyzések: