Néha olyan nagyon haragszom Őfelségére, hogy legszívesebben ütlegelni kezdeném. Aztán együtt töltünk pár napot egy olyan helyen, ahol nem kell azzal törődnöm, hogy mennyire rendetlen és hányaveti, és megint újra szerelmes leszek bele.
Most két nap alatt többet voltunk együtt, mint az elmúlt fél évben összesen, és nagyon jó volt. Gyermekkora színterein sétáltunk, sokat mesélt, ami egyáltalán nem jellemző rá, és én nagyon élveztem az egészet. Anyukája vendégei voltunk, a régi falujában, a régi szobájában aludtunk, a mamáját is meglátogattuk, megmutatta az ovit, az iskolákat, a kanyarokat, ahol árokba zuhant:), mindent, amit szeretett. Megnéztem a sok fényképet, ami róluk készült, és olyan jó, olyan jó, hogy már szinte mindent tudok róla. És olyan jó, hogy Ő ennek örül.
Ajánlott bejegyzések: