Este lefeküdtem, kezdtem elaludni, de még egészen éber voltam, amikor történt velem valami. Biztos vagyok benne, hogy még az alfáig se jutottam el, amikor a hátam mögül azt súgta valaki: add ide. Tudom, hogy nekem szólt, felém fordult a hang, egészen közel volt, éppen azon a helyen keletkezett, ahonnan régebben jött, amikor felriadtam éjszaka arra, hogy valaki a nevemen szólít. Néha kiabált, vagy csak erőteljesen szólt, sokszor megtörtént, én meg csak feküdtem ott a sötétben, és azon gondolkodtam, hogy ez most mi volt. De mást még sosem mondott...
Volt mellékhatása is. Ahogy feküdtem ott, nem éreztem először semmit. Se félelmet, se semmit, még csak gondolkodni se kezdtem rajta. Hallottam, hogy "add ide", és a kezeim rögtön ezután nagyon melegedni kezdtek, de nagyon erősen. Azt gondoltam vissza, hogy "de mit?", és rögtön utána azt, hogy biztos a kezemmel kéne valamit adnom, azért melegszik. Aztán elmúlt, én meg hívtam Őfelségét, aki a konyhában volt, hogy elmeséljem neki. Ő odafeküdt mellém, éreztem, hogy megnyugtatni próbált, talán saját maga miatt hitte, hogy félek, és persze nekem egyből leesett, hogy bizony, félek is, bár nem nagyon. Megijeszt az ilyen. Már nem félek semmitől, ami a valóságomhoz kapcsolódik, de ez a másik világ, akár képzelem, akár valós, vagy álom - megijeszt. Hát persze, hiszen teljesen ismeretlen.
Remélem, megismerhetem majd minden részét.
Volt egy másik fura dolog is mostanában. Amikor fázom vagy aggódom, vagy csak simán szar kedvem van, el szoktam képzelni magam egy aranyszínű, fényes burokban, ami azt jelképezi, hogy minden rendben, és sérthetetlen vagyok. Boldogságot okoz, és a testem azonnal melegedni kezd magától, ezért szoktam használni. Valamelyik nap újra elő akartam venni, de más jött helyette. Nem volt teljesen tudatos a képzelés, sokszor csináltam már, és nem figyeltem most oda nagyon. Talán ezért volt, hogy nem arany lett, hanem hirtelen, tudatos gondolat nélkül lett belőle fekete és vörös, olyan voltam vele, mint egy nagyon, de nagyon határozott úrnő, nem haragos, ez nem jó szó, hanem olyan hihetetlenül magabiztos, erős királynő, mint amilyen pl a Hófehérkében van. Éreztem, hogy nem jó. Akartam, hogy megváltozzon, akartam, hogy jó legyen, és nagy nehezen sikerült is kicsikarnom belőle a színváltozást, de igazából akkor már azon töprengtem, hogy vajon, ha magától alakulhat, miért változik ilyenné az én védőburkom?
Ajánlott bejegyzések: