Folyamatosan leckéket kapok egy irányba mutatóan. Minden azt szajkózza, hogy nem lehet megváltoztatni az embereket, hogy nem hallgatnak a szép (se a csúnya) szóra, úgyhogy egyet tegyek: fogjam be a szám.
Aztán lehet, hogy csak a fórumokat mutatja. Mert élőben, soksok idő alatt mindenkit meg lehet változtatni. A társunkat, a gyerekünket biztosan.
De kérdem én: minden más esetben alkalmazkodjak? Vagy keressek olyan embereket, akik (hozzám hasonlóan) élnek a józan belátás képességével? Ha nekem értelmes tanácsot adnak, mindig figyelembe veszem, van, hogy heteket gondolkodom egy-egy ötleten vagy számomra idegen meglátáson.
Pl anyámmal komoly vitába bonyolódtunk a gyerekekről, mert szerinte túl őszinte vagyok velük. Felnőttnek tekintem őket. Kicsit vicces, hogy ő mondja ezt, mert hát ő volt az, aki kiskoromtól kezdve maximálisan rám hagyta a döntéseimet. Azt mondja, hogy azért, mert nagyon önálló voltam, és úgy tűnt, hogy mindig tudom, hogy mit akarok. Meg volt velem elégedve, ezért nem szólt bele semmibe. Kérdés, hogy később, amikor már nem volt megelégedve, miért nem szólt? Szerintem észre se vette, hogy a dolgok rosszra fordultak...
Na mindegy, azt már tudom, hogy az ő nevelési elvei nem működtek. A sajátjaimról csak évek múlva fog kiderülni, hogy jók-e, jelen pillanatban biztos vagyok abban, hogy az őszinteség az egyetlen út, akkor is, ha gyereknevelésről van szó. Én magam vagyok ilyen, hogyan lehetnék hiteles szülő és ember, ha szerepet kezdenék játszani?
Ajánlott bejegyzések: