Tegnap levizsgáztam targoncából, Őfelsége pedig ajándékot vett nekem. Kaptam egy új (nagyon hiányzó) fejhallgatót, sütit, és készített nekem egy targoncát marcipánból. Olyan nagy örömet tud okozni ezekkel a meglepetésekkel, szomorú vagyok, hogy nem tudom neki viszonozni. Márpedig nem tudom, azt állítja, hogy még soha nem sikerült meglepnem. Szerintem ez azért nem egészen igaz, de az valóban igaz, hogy nehezen örül. Így aztán marad a saját figyelmességem, ami szerintem csak annyi, hogy a mindennapjainkat teszem működővé. Étel, ruha, puszik és ölelések. Egyszerű és boldog élet a miénk. Igen, boldog vagyok vele, még akkor is, ha néha gondjaink vannak.
Ajánlott bejegyzések: