Tudom már, hogy mi az oka az elégedettségemnek. A fiúkkal olyan kapcsolatom van, amilyen sosem volt még az életemben. Szinte együtt lélegzem velük, minden gondjukat megosztják velem, állandóan beszélgetünk, segítek az iskolai dolgokban, elmesélik a leckét, meg is mutatják, hogy már megy, pedig nem kértem, és végre igazán, de tényleg, olyan nagyon figyelek rájuk. Talán ezért ők is rám. Nem mondom, hogy soha semmit nem felejtenek el, de a helyzet sokat javult.
Ma megvettem a gitáromat, mert az enyémet ugye odaadtam Beninek (aki a tanár állítása szerint a legjobb az elsősök között), fehér gitár, nagyon szép. Ilyen:
Szerintem csodaszép, és mintha a hangja is kevésbé lenne éles, öröm hallgatni és pengetni. Már le vagyok maradva Benitől, holnaptól kezdem a gyakorlást. Merthogy ma nem értem rá, az előbb jöttünk haza a gördeszkázásból a Deákról. Mostantól minden kedden megyünk, igaz, hogy sokan vannak, de a fiúk nagyon élvezték. Volt egy srác, aki tök jóindulatúan oktatta Benit a rejtelmekről, na meg arról, hogyan kell egy zsúfolt pályán deszkázni. Szocális lecke is akad...:)) És a srác tényleg jófej volt, a végén még tőlem is elköszönt, ahogy az egy jólnevelttől illik.
Viszont kell vennem a fiúknak új deszkákat, egy kissrác rendes, felnőtt deszkán hasított, ment is neki rendesen. Ahogy néztem, sokkal stabilabb, vékonyabb is a lapja, úgyhogy ez a következő befektetés. Mert ez mind az... ez a sok tanulás, és imádják, de tényleg. Nem érzik leterheltségnek, hogy minden napunk be van osztva, így sosem unatkozunk. Hát játszani nem nagyon jut idő... majd hétvégén jobban, remélem. Bár amíg ilyen nagyon élvezik/élvezzük ezt az egészet, addig ez is játék, nem igaz?:) És ez a játék már nagyon is előre visz, nem csak eltöltött idő, hanem tanulás - játékos munka. Valami olyan, ahogy mindenkinek élnie kéne.
Sokat gondolok a nevelőszülőségre, sőt, most rájöttem, hogy ha Őfelsége éjszakás lesz, ahogy kilátásban van, akkor el tudnék menni tanfolyamra... végig kell ezt még gondolnom, sokszor.
Ajánlott bejegyzések: