"Az emberi életnek alapvetően három aspektusa van. Az első az öntudatlan forma. Ez a létezés voltaképp nem más, mint az idegek, a hús és az anyag játéka. A nagy zabálás vagy a böjtölés, a nagy üzekedés vagy a cölibátus, a nagy nemtörődömség vagy a szellemi útkeresés... bármit is élsz, a nagy hazugságok korszaka ez. S nem az életed az illúzió, hanem te, mert ekkor az ember még nem, csak a matéria és a törvényei élnek - embernek nem születhetsz, azzá csak válhatsz.
A legtöbben sosem válnak emberré, mert egész életükben csak a szükségleteik, a kényszer irányítja őket. Amikor erre valaki rájön, kikerül az anyagi életből, és a második típusú életet kezdi el élni. A figyelőét. S noha ez az állapot a szabadság kapuja, általában csak problémákat vet fel mindaddig, amíg el nem éred a harmadik állapotot, a tudatos megélést.
Figyelő emberként azért szenvedsz, mert nem találod a helyed. Értetlenül szemléled az embereket, nem tudsz beilleszkedni a társadalomba, ráadásul nem tudod megélni önmagad sem; kikerülsz a mindenki által használt színpadról, de nem találod a sajátodat.
A megoldás egyszerű: folytatnod kell a szemlélődést, ám el kell kezdened élni. Hagynod kell, hogy a vágyaid vagy a kíváncsiságod belemerítsen az életbe, ám közben figyelned kell magad. Nem az embereket, nem a világot, hanem önmagad. Ha ezt megteszed, egyszer csak megéled azt, aki vagy: nem lesz szükséged az életre - ám örömmel fogod élni -, mert végig tudni, érezni fogod önmagad.
A Valódi életet.
A létezés harmadik fázisa a tudatos öntudatlanság. Amikor nem is gondolsz magadra, mégis megéled az életet. Amikor nem érzel semmit, mert magad vagy az érzelem. Azért nevezik tudatos öntudatlanságnak, hogy az ellentmondással feloldják a tudatos életről alkotott elképzeléseidet. A létezésnek ez a formája nem érthető meg, ennek ellenére - vagy épp ezért - sokaknak sikerül megélni."
Ajánlott bejegyzések: