görbeforgó

Már mindhárom könyvet olvastam egyszer, ami nekem megvan AJC-től, mégis most találok benne először olyan dolgokat, amiktől szemem-szám tátva marad. Ha vége a harmadiknak is, újra fogom kezdeni megint elölről. Fura, mert nem bírom megjegyezni, csak benyomások maradnak bennem, meg egy-egy felszólítás: "ne hidd el, amit mondok", ez persze olyan kékelefánt szerű, mert hát ha mire is gondolna az ember, amikor azt mondják, hogy ne gondoljon egy kék elefántra... de persze megint csak a magam kobakja után megyek, így aztán ugyanaz marad a végeredmény: semmiben sem szabad hinni, mert minden hit korlát. Lehet TUDNI dolgokat, azokban ugyebár nem kell hinni, hiszen egyszerűen csak vannak, de azokat sem szabad teljesen állandóra venni, mert előbb-utóbb minden változik. De hinni korlát.

Ez azért elég fura, mert a fejemben köd van. Mert amikor mondja, hogy ez az egész létezik, mégis illúzió, mert magunknak gyártjuk, akkor is csak azt érzem, hogy én ezt már rég tudom, ő csak megerősít, na de ha semmi sem valódi, akkor mi az? Annyi lenne a valóság, hogy minden igaz és semmi sem? És hogy bármit lehet... így olyan, mintha én lennék a meseíró, és ugyan vannak támpontok a történetben, de azért rajtam múlnak a fordulatok. A határ pedig sokkal messzebb van, mint valaha is gondoltam volna. Messzebb és közelebb a galaxis határainál.