görbeforgó

Olyan kemény vagyok mostanában néha, mint egy kő. Ha tudom a célt, képes vagyok bármit bevetni, hogy elérjem, amit akarok. Nem tudom, hogy mindig a normális határokon belül maradok-e... abban viszont biztos vagyok, hogy igen hatékony, amit csinálok. Képes vagyok felnőtt embereket megváltoztatni, ha kell, és kell. Csak a gyerekek miatt.

Ez persze nem igaz, mert nem csak miattuk. Ők legalábbis nem kérték.

Azt mondta, hogy nézzek magamba. És bármilyen furcsa és szokatlan tőlem, de nem találok magamban semmi megbánnivalót. Biztos vagyok benne, hogy ott és akkor éppen úgy döntöttem, ahogy kellett.

Régebben folyton aggódtam, hogy talán valamit elrontottam, nem úgy kellett volna, jajmostmilesz. Most egy dolgot érzek: hogy nem számít. Akárki akármit gondol, mond, tesz, nincs jelentősége. Hogy a húgom az ellenségnek ad igazat? Tegye, ha úgy látja jónak. Csak ne akarja nekem megmondani, hogy mi lenne a helyes. Mert azt, hogy mi lenne a helyes nekem, egyesegyedül én tudom megmondani. Nincs szükségem mások kéretlen tanácsaira. Egyszerűen csak hagyjanak békén. Kérem szépen.