görbeforgó

Hm. Oké, én tényleg nagyon őszinte ember vagyok, de úgy tűnik, hogy nekem is vannak legbelsőbb, nehezen megbeszélhető dolgaim.

Talán csak a félelem miatt, hogy ... na igen, erről egy Zorán szám jutott eszembe:) Hát persze, hogy nincs fent jutubon, de itt meg lehet hallgatni 1 percet, (a tizenegy dalon van, az a címe, hogy szeretnél-e még), ó, hogy én hogy szeretem még mindig Zoránt orrhang ide vagy oda. Szerintem óriási, ahogy ezeket a szövegeket olyan hangulatba teszi, amitől sokkal jobban átjön az egész. Szeretem, na.

És igen, félek, hogy mi van akkor, ha igazán, teljes mélységben őszinte vagyok, és olyan dolgokat mondok el, amik ijesztőek, amik nem felelnek meg semmiféle elvárásnak, amik a kapcsolatunkat nem szebbé, hanem kétségesebbé teszik.

Mert legtöbbször elég csak hagyni, hogy szó nélkül menjen az idő. A dolgok össze- vagy szétérnek, senki nem marad meg az eredeti állapotban, és hát hiába minden, ha több a jó, mint a rossz. Ha több az ölelés, mint a veszekedés, ha jobban szeretlek, mint bármiféle külsőséget, ha még mindig felfelé nézek rád, akkor a kétségek elhallgatnak, és nem marad ott semmi más, csak te meg én.

Tudom, pontosan tudom, hogy minél jobban kiadom magam, annál szorosabb lehet, annál valódibb, annál többet ér. Félek. Félek, hogy mi van, ha mégsem. Félek, hogy ha teljesen és igazán megismersz, akkor rájössz, hogy mégsem én vagyok az, aki mellett szeretnél reggelente felébredni.

Nem tudom, hogy merem-e folytatni úgy, ahogy eddig, amikor még nem tudtam, hogy te is olvasod. Mint ahogy azt sem merem elhinni, hogy téged tényleg érdekel. Te, Őfelsége.