görbeforgó

Őfelsége hazautazott a hétre, és hiányzik. Nem is tudom, hogy miben... mert a teste maga vagy a rendetlenségei nem. Talán a kapocs és a biztos léte. Hogy itt van, megölel, éjszaka horkol. Szeretem, hogy horkol, nem zavar. Nem értem, hogy miért.

Talán hogy van kihez szólni. Olyan ritkán van kedvem mondani valamit valakinek, neki se sokszor, de most még azt a keveset se mondhatom el. Igazából nem rossz egyedül, sokkal könnyebb. Senki nem vár semmit.

És most Őfelsége hiába írogat nekem az msn másik oldaláról, mintha egy világ lenne köztünk. Tudom, hogy benne ilyenkor sem változik semmi, de bennem igen. Nekem ez üres és érzéketlen. Mintha ő lenne az.