görbeforgó

Kábé azóta várom a holnapi napot, hogy a fiaim megszülettek. Már mielőtt terhes lettem volna, tudtam, hogy nekem legalább iskolás korú gyereket kell nevelnem, mert abban lennék jó. Már gyerekkoromban is untam a játékokat, mitől lenne most más... nem is voltam rá nagyon képes most sem. Az én terepem a beszélgetés, bármiről, maximum a társasjáték, de az is csak ritkán. Domekem ugyanilyen, mint én voltam, jobban szeret emberek között lenni, mint egyedül, szinte semmi sem érdekli az embereken kívül. Én azóta már megtanultam tárgyakkal is jól érezni magam, de azért nekem is maradt első számú a könyv - szerintem ő is nagy könyvmoly lesz, ha majd megtanul olvasni. Főleg, hogy én még mindig nem tudok szépen hangosan olvasni, már másodiktól nem szólított fel a tanár olvasásra, mert túl gyorsan olvastam, nem élvezték a gyerekek. A hadarást sem nőttem ki még mindig... nem tudom, hogy miért kell nekem mindent gyorsan csinálnom. Hát azért Domek ebben a gyorsaságdologban nem ütött rám. Remélem, talál majd olyan dolgot, ami érdekli és egyedül is lehet csinálni. Nagyon foglalkoztatja a tánc... talán ha lenne rá helye, gyakorolna egyedül is.

Na majd most, hogy itt az iskola, közelebb kerülünk az értelmesen eltöltött időkhöz, lesz lehetősége választani. Benit nem féltem, mind az iskolában, mind az emberek között könnyen fog boldogulni. Gyerekként biztosan... aztán hátha megváltozik felnőtt korára, mert addigra meg Domek kerül előnybe a nagy szociális érzékével és a kompromisszumkészségével. Beni meg addig is vonzza a gyerekeket a hihetetlenül változatos és vonzó ötletvilágával. Anyám szerint azért tesznek meg mindent/bármit a gyerekek, hogy együtt lehessenek Benivel, mert annyira izgalmas. Na igen. Jó idő eltelik még mire szüksége lesz arra, hogy ne csak izgalmas, hanem megbízható is legyen. A hűségről nem is beszélve. De hát majdcsak ragad rá valami belőlem is.

Ja hogy iskola. Semmi, holnap évnyitó, megvan minden, ma kivasalom az ingeket, holnap hajnalban megcsinálom az első szendvicsdömpinget... már előre utálom, de jobb, ha megszokom, mert mostantól 12 évig kell minden iskolanap hajnalán szendvicseket készítenem - előreláthatólag 7-8 darabot. Na igen, én akartam minden áron anya lenni. Bizonyára az sem véletlen, hogy a pasijaim is plusz egy gyerekeknek számítanak. Mondjuk ezt a részét már egy kissé unom.