görbeforgó

Őszintén szólva kissé hókuszpókusznak gondoltam a mostanában divatos önmagunkba beszéléseket, amikor meggyőzzük magunkat arról, hogy olyanok vagyunk, amilyenek még nem. "Árad a pénz hozzám", Balogh Béla összes, "világomban minden rendben van" satöbbi.

Azt hiszem, még most is szkeptikus vagyok, de mivel gondoltam, nem árthat, és sokat hallgattam ilyesmit, most nem tudom, hogy tényleg ez hatott-e rám, vagy a saját erőfeszítéseimnek köszönhetem a mostani helyzetet. Mert bizony a helyzet igen jó anyagilag, és hiszem, hogy még jobb lesz. Más szempontokból is jól állok, a lábam is meggyógyul szép lassan, és minden rendbe jön, ami még nincs rendben.

Kell is, mert megint érzem, hogy kifelé kéne fordulni, olyan emberekkel foglalkozni, akiknek szükségük van rá. Mostanában nem is annyira a gyerekek, inkább a hajléktalanok foglalkoztatnak, még gőzöm sincs, hogyan kerülök abba a körbe, ahol akárkin is segíthetek, de eljön majd az idő, amikor megtudom, megtalálom, megteszem. Jó lesz annyira egésznek és biztonságosnak látni magam és a világom, hogy abból már másnak is jut.