görbeforgó

Önuralom

Fegyelem

Kitartás

célkitűzés

kiválasztás

döntés

koncentráció

türelem

Tanultam eddig egy csomó dolgot, és máris mennem kell tovább. Ezek a mostaniak nagyon távol állnak tőlem, bár a türelem mostanában egyre jobban beleivódik a mindennapjaimba, és azt hiszem, hogy ez hozza a többit is magával. A dolgok megérnek, már nem sietek annyira. Néha úgy érzem, hogy ez meg is fordult, már nem lépek, amikor kéne, de lehet, hogy ez csak a régi döntéseim gyorsaságához képest van így, és ezért jut eszembe: mi van, ha tévedek, ha már meg kellett volna tennem azt az akármit, aminek a fejemben itt az ideje.

Holnap a fiúkkal ninjutsu edzőterembe megyünk, megnézzük ezt a dolgot közelről, jó lenne, ha a fiúk hamarabb kerülnének közel ezekhez az értékekhez, talán nem tékozolnák el úgy az életüket, ahogy én tettem. 15 kimaradt év... legalább lettem volna boldog, de nem mondhatnám, hogy az voltam. Bár a tudatlanság boldogsága talán bennem volt, már nem emlékszem igazán.

Csend.

Meg kell teremteni az életemben, minden szinten. Bizonyos dolgok állandósága megadhatná a fontos dolgok változásához szükséges energiát. Szeretném azt mondani egy lakásra, hogy az otthonom, egy munkahelyre, hogy a második otthonom (na erre ma Mo-on nem sok esély van, de rajtam ne múljon, ha lehet), egy férfire, hogy a párom, az emberekre, hogy a barátaim, satöbbi.

Kimondott szó: ne mondjak olyat, ami nem igaz, vagy ami a későbbiekre nézve hazugság lehet. Ne fogadjak meg olyat, amit nem tudok megtartani. Ne mondjak biztosra olyat, ami változhat. Ha ilyet mondok, akkor fogalmazzak jól, legyen az igaz a jövőre nézve is. A kimondott szó szent. Talán a gondolt szó is, de az még nagyon messze van, hogy a gondolataim is megfeleljenek az elvárásaimnak.

Elvárás: igenis a legmagasabbra kell tenni a lécet. Ha elértük (már amit képesek vagyunk elérni), akkor még magasabbra. Csak az a lényeg, hogy arra akarjunk felfelé menni, amerre értelme van. Hogy ez merre van? Na ezt nem tudom, azt mondanám, hogy boldogság, de elcsépelt lenne. Vajon mi lehet az a boldogság, és létezik-e itt a földön? Talán tényleg "úton lenni a boldogság, megérkezni a halál".

(Az agyamra mennek a gyerekek. Utálom a hangzavart, utálom az ordibálást, szó szerint kiverik a fejemből a gondolatokat. A megoldás: megteremteni a lehetőséget az ordibálásra és őrjöngésre, és minden más helyzetben tiltani ezt a viselkedést. Remélem, ezek az edzések jó megoldások lesznek erre a problémára.)

A régieket se felejtsük:

kedvesség

tisztaság

őszinteség

vidámság

tolerancia

önbizalom

realizmus

nyugalom