görbeforgó

Most nem is az, hogy el akarok valamit titkolni... de

Egyrészt vannak dolgok, amiket végig kell rágnom, amik talán senkire se tartoznak, még rád sem, hiába állsz a legközelebb hozzám. Szeretem leírni, mert megértem, hamarabb megoldom. Én nő vagyok, úgy oldom meg a problémáimat, hogy addig agyalok rajtuk, amíg csak kell, ezzel szemben te csak ülsz, és konkrét gondolkodás nélkül egyszercsak ott lesz, hogy mit is szeretnél vagy mit tegyél.

Idegen tőled a gondolkodásom, mégis látni akarod, pedig valójában nem is érdekel. De miért? Ez itt nem szórakozás, nem időeltöltés, nem csak olyan valami, hanem munka, az én belső munkám. Beszélgetések önmagammal, a folytonos önmarcagolások és világmegváltások helye. Ehhez nekem olyan emberek kellenének, mint Popper vagy más pszichológusok, na jó, leginkább ő, mert éppen olyan korlátlan, mint én, de hát ő nincs, és igazából ez nehéz is, szerintem az életben nem lehet folyton ilyesmikről beszélni, pedig engem más nem is nagyon érdekel (már ami a beszédet illeti).

Igazából szeretném neked megmutatni, vagyis régebben szerettem volna, de aztán kiderült, hogy nem érdekel vagy nem is érted, nem tudom, és már nem szeretek veled ilyesmiről beszélni. Ezért kell ez, érted? Elmondtam neked, hogy van, nem titkos, megnézheted, de szerintem, ha meg is nézed, biztosan nem fogod gyakran olvasgatni, mert nem vagy gondolkodó típus. Na és, én meg ilyen vagyok, de téged szeretlek, még ha nem is tudok ilyenekről beszélni veled. Nem is tudom, hogyan viselnék el egy másik önmarcangolót a közvetlen környezetemben, barátként talán ott lesz a Vizi, ő ilyen, mint én, de őt se terhelném a saját gondjaimmal. A barátságok nem szólnak már arról, hogy valaki segítsen (talán soha nem is szóltak), nekem kell adnom, vagyis a saját gondjaimat továbbra is egyedül kell megoldanom. Itt és így. És csak írok és írok és írok, és halál unalmas lehet annak, aki nem én vagyok:)

Én sem olvasom majd el szerintem újra, de amikor leírom, akkor segít, később már nincs jelentősége.

Ja és hogy miért itt? Mert nem kell kézzel írni, mert bárhonnan bármikor elérhető, mert egész jól néz ki (bár már unom, de annyira nem érdekel, hogy foglalkozzak is a külsejével), és mert csak, mert ide van kedvem.