görbeforgó

Na szóval

Az én dolgom (meg talán mindenki dolga) annyi lenne, hogy éljek. Csak úgy örüljek annak, ami van, szeressek, amíg lehet, és persze teremtsem meg ennek a feltételeit a saját számomra. Mert hát csak akkor szerethetek igazán, ha megvan minden, amire szükségem van.

Azt mondta a nagynéném, hogy már csak pár év és minden rendbe jön. Sokkal könnyebb lesz, és újra megtalálom az életet, meg mindent, amit szerethetek. Talán tényleg csak a súly miatt nem bírok most semminek igazán örülni. Remélem.

Az előbb voltunk az új lakásban, ha minden jól megy, jövő héten költözés. Lesz erkélyem. Növényeim. Zöld.

:D éppen ilyen, persze.

Álmaimban:) De tervezek venni egy díszfát, ami bírja a cserepet, pl a kedvencemet, hm, fűzlevelű díszkörte:

Persze cserépben nem nő meg ilyen nagyra, de biztos úgy is szép lesz. Meg veszek tűzjuhart, bár nem is, van egy csomó olyan juharféle, amit kifejezetten nehéz kertben nevelni, annál inkább cserépben, a japán juharok ilyenek:

Még bonsai-t is lehet nevelni belőle, bár nem tudom, hogy belefogjak-e. Bár nem hülyeség, és annyira szép, amikor ősszel vörösödik, imádom. Hm, a bonsai nem is hülyeség, kis helyen is elfér, alig kell neki valami, csak a metszést kell megtanulnom hozzá.

Ez a fa mondjuk szerintem van vagy 50 éves, de hát talán lesz miért sokáig élni:D