görbeforgó

Senki nem ért semmit
A nőm például engem
Az orvosok a halált
Minden milyen csendben
Veszi tudomásul
Hogy nincsen megértve
Vagy megvan, de mit is mondjon
Az értő a fénybe érve
Senki nem mond semmit
Júdás is csak csókol
Jézus visszanéz rá
Mindent mindent tud a csókról
Beszél aki keres
Hallgat aki talál
De senki nem ért semmit
Az orvosok a halált
Senki nem ért semmit

Megszabadulok a korlátaimtól, vagyis minden, a világról a fejemben kialakult képtől. Attól az elképzeléstől, hogy milyen a szeretet, milyennek kéne lennie a világnak, mi a fontos, mi rossz és/vagy/de jó, mit kéne és mit nem kéne.

Elveszettnek érzem magam néha emiatt. Hol is vagyok, ki is vagyok én? Meg tudom határozni, meg kell-e határozni magam? Vagy csak elég, ha vagyok, éppen ilyennek vagy olyannak? Ilyennek és olyannak is leginkább.

Leakasztom a címkéket a dolgokról.

Most ez van, de hogy mi lesz holnap, azt nem tudom.