görbeforgó

Miért pont akkor vesztettem el az érdeklődésem azok iránt a dolgok iránt, amikre annyira vágytam, amikor a legközelebb kerültem hozzájuk?

Talán becsapom magam, talán most is vágyom rájuk, csak nem hiszek bennük?

Mit jelent a szó: család? Mit jelent az, hogy otthon? Miért nem kötődöm semmihez? És akkor miért vágyom mégis valami olyanra, amit másoknál látok? Talán csak ahhoz a régi, belém nevelt elképzeléshez ragaszkodom valahol, amit érezni véltem, amire akkor vágytam, de igazából azóta is csak halvány, sokszor álságos megjelenéseit találtam. Nem tudom, hogy létezik-e.

Magam is megijedek magamtól, amikor nem félek semmit sem elveszíteni. Örülök, amikor éppen olyan a helyzet és aggódom egy lehetséges veszteség miatt. Amikor összeveszünk Őfelségével, és a gyomrom összeszorul a gondolatra, hogy talán itt a vége és ő elmegy. Ilyenkor örülök annak, hogy még ilyesmit érzek. Félek más lenni? Félek elfogadni ezt az újat, aki tényleg semmihez sem ragaszkodik?

Idegen vagyok magamnak, kívül esek bármiféle emberi elképzelésen az érzelmekkel kapcsolatban. Elengedhetem a korlátaimat, de akkor hova tartozom? Félek másoknak igazat mondani, mert látom a szemükben az értetlenséget, amikor kiderül, hogy ki is vagyok valójában. Már sokkal erősebb vagyok, de még mindig félek más lenni, mint mindenki más. Teljesen egyedül lenni.

Vajon a többiek azért olyanok, mert ezt tanulták vagy valóban belőlük jön? Talán ha mások is jobban mernének igazi önmaguk lenni, akkor fel sem tűnnék? De most inkább csendben maradok, amikor a hit és a vallás kerül terítékre, és nem szólok vissza, amikor az őszinte válaszaimra értetlenkedő vagy simán buta reakciókat kapok, akármi is a téma.

....

Az a teljes igazság, hogy egyáltalán nem érdekel a karácsony, az ajándékozás, semmi sem érdekel abból, ami ezt a társadalmat, a magyar embereket, vagy egyáltalán az - általam ismert - embereket összeköti. Megszokások, kitalált ünnepek, beszélgetések politikáról, gazdaságról, receptek az ünnepi asztalra, sopánkodás a fizetés miatt, ha több van, akkor a még több miatt, pletykák a szomszéd kapcsolatáról az új fiújával, vágyakozás új dolgok után, vásárlás...

Kicsit érdekelnek a mindennapjaim dolgai, de ott is ott van a háttérben folyton az érzés: minek? Miért kellene nekem azon idegeskednem, hogy működjenek a dolgok a munkahelyemen? Miért kellene bármire is törekednem?

Ami tényleg tud érdekelni, az a feladat. Akármilyen feladatot kapok, ha nem ellenkezik az elveimmel vagy az értelmemmel, akkor az egyetlen célom minél hamarabb, minél jobban elvégezni. Miért? Nem tudom, de mindenképpen örömmel tölt el, amikor kész van.

A gyerekek... egyértelműen érdekel, hogy jól vannak-e. Hogy félnek-e valamitől, szükségük van-e valamire. De a létszükségleteken és az alapvető hosszú- és rövidtávú elégedettségükön kívül... nem. Hogy mit csinálnak épp, kivel vannak, kit szeretnek a legjobban, velem vannak-e vagy máshol... nem. Így leírva is totál bolondnak érzem magam. Érez ilyet egy anya? Érez ilyet egy ember? Tudom, nem számít, mert én ezt érzem és ez a lényeg. Az egész világ érezhet másképp, ha én ezt érzem. Szeretem a gyerekeimet, de egyáltalán nem ragaszkodom hozzájuk. Ha tudnám, hogy máshol boldogabbak, akkor hagynám, hogy máshol éljenek. De tudom, hogy ők viszont nagyon ragaszkodnak hozzám (bár nem egyformán, Domi jobban hasonlít rám ebből a szempontból, ő nem mondja máshol, hogy hiányzom, csak hosszú idő után - mint ahogy én is tenném), igazából az ő igényeik miatt tartom szorosan a szálakat akkor is, amikor én magam nem érzem a hiányt vagy szükséget. Úgy csinálom a dolgokat, ahogy legjobbnak látom abból a szempontból, hogy mire 18 évesek lesznek, önálló, életerős férfiak váljanak belőlük.

Ez is olyan, mint egy feladat. Kissé hosszú távú:), de akkor is így van. Ha kész lesz, akkor szeretném azt mondani majd, hogy mindent megtettem, ami tőlem telt: itt van két ember, akik képesek felnőttek lenni, elindulhatnak a saját életük útján, könnyebben, mint ahogy nekem megadatott.

Az az a pillanat, ahonnan nem tudom, hogyan tovább. Talán addig meglátom, megtalálom. Új feladat egy céltalannak?