Ma - miután kábé 16786862edszer mondtam, hogy 'figyelj oda!' - rájöttem, hogy a legértékesebb, amit a fiaimnak taníthatok (már persze a 'szeresd magad'-on és a 'bízz magad'-banon kívül) a figyelés. De hülye szó így leírva. Pedig ez a lényege mindennek. Egyszerű példa: ha ledobom a filctollat a földre, persze kupak nélkül, akkor igen nagy az esélye, hogy filctollas lesz a talpam, amikor legközelebb arra jártamban belelépek. De ha odafigyelek arra, hogy 1. mit csinálok, 2. milyen tulajdonsága van annak, amit használok, 3. mik lehetnek a következmények, akkor van rá esély, hogy mindenkinek jobb lesz. A filctollam nem szárad ki kupak nélkül, nem törik el, amikor rálépek, a zoknim filctollfolt nélkül kerül a mosógépbe, és talán arra is van esély, hogy a filctollat újra használhatom, amikor szükségem van rá.
Biztos van oka annak, hogy 3 olyan emberrel kell együtt élnem, akik szinte egyáltalán nem figyelnek a környezetükre. Egyiket sem zavarja a kosz, hiába szárad ki a kenyér, nem jut eszükbe legközelebb becsomagolni, és őszintén szólva az agyamra mennek a figyelmetlenségükkel. Aki nem figyel, az sosem láthatja a valóságot.
Ajánlott bejegyzések: