görbeforgó

Kúúúrvára nehéz együtt dolgozni másokkal. Főleg, ha azok a mások szarnak bele, nem azt csinálják, amit kéne, egyszóval megbízhatatlanok. Miért kell, hogy olyan emberektől függjön a munkám, akiket ellenőriznem kell? Itt az új lány, de ahelyett, hogy jót hozott volna, csak rosszabb lett a helyzet. Két nap alatt háromszor derült ki, hogy figyelmetlen, innentől nem tudok bízni benne. Folyton ellenőrizzem, hogy mit csinál? Hogyan végezhetnék el egy munkát, ami az övére épül, ha lehet, hogy minden, amit csinálok rossz, mert ő már az alapokat elrontotta?

Na ja, szarjak bele, végülis nem az én bajom, ha kétszer kell elvégeznem egy munkát azért,  mert mások már eleve beleszarnak. Talán tényleg magamat kell megváltoztatnom, szép nyugodtan eltölteni a 8 órát, felmarkolni a lét, és kész. A nagy többség teljes lelki nyugalommal teszi ezt. De nekem nem fog menni. Ha már valamit csinálok az legyen rendes, hibátlan, használható, stb. Legyen értelme. Mert ha nincs, akkor végül kiderül, hogy semmit sem alkottam, amitől a dolgok picit megmozdultak volna.

Pedig hát megint AJC-t olvasok, és valami olyasmi azért szerepel benne, hogy a lényeg a teremtés. A bennünk lévő energiát átalakítani valami mássá. Részemről valami olyanná, amire szükség is van. Jelen esetben pontosan betartott szabályokra, gondosan felvezetett adatokra.

Az a vicc, hogy ezt már leírtam. Más munka, minden más, de a dolgok nem változnak. A nemtörődöm emberek visszahúzzák az alkotást.

Bár nézhetem úgy is, hogy az előző munkahelyemen a szigorúságomat kellett rendcsináláshoz használnom, jelen esetben pedig a precizitásomat. Mert ha ez a mostani hatalmas terv kész lesz, akkor az valami nagy lesz, valami, ami könnyebbé teszi és összefogja a dolgokat. Mindenképpen hasznos,és tiszta, áttekinthető. Szép. Még ha csak egy irattári rendszerről van is szó.

És hát ne felejtsük a lényeget: a sok pénz, amit keresek, arra kell majd, hogy eljuthassak a házhoz, amire annyira vágyom. Nincs is olyan messze.