görbeforgó

Fura ez, úgy élni az életem, hogy nincs hozzá semmi motivációm. Csak azt érzem, hogy jól kell csinálni, mindent beleadni, de hogy mibe... ha valamit mégis találok, akkor akadályok jönnek, más, totálisan érdektelen emberek, és nekem az jut eszembe: talán nekik van igazuk, talán tényleg nem fontos. Mert hát persze, hogy nem fontos, na de akkor minek csináljuk? Csak a pénzért? Na igen, azt hiszem, hogy azért. Unalmas, értelmetlen, de ez most nem az az idő, amikor van más választásom.

Nemrég arról beszélgettünk őfelségével, hogy ha mi jutnánk el a sztalker legbelső szobájába, vajon mi lenne az, ami teljesülne? Mi a legbelsőbb vágyunk? Azt mondtam, hogy szerintem az enyém a szabadság. Hogy ne kelljen felelősséget vállalni senkiért és semmiért, hogy csak lebeghessek ég és föld között. Szerinte ez ijesztő. Ha én most valamiért egyedül maradnék, ha megtörténhetne anélkül, hogy... hát nem szeretném, ha bárkinek is baja esne, akit szeretek. Sőt, el se engedném őket. De valahogy mégis, annyira szeretnék egyedül lenni, és megtenni BÁRMIT. Talán csak feküdnék hetekig, amíg rájönnék, hogy mit is akarok. Vagy elindulnék, és kipróbálnék ezer dolgot, hátha megtalálom azt, ami tényleg tetszik. Vagy tényleg az az igazság, amit sokáig hittem, hogy nekem minden érdekes: egy darabig. Minden állás: 1 évig. Minden ember: amíg meg nem látom a legyintésre méltó tulajdonságait. Talán ez is csak valamiféle nyughatatlan tökéletességre törekvés, mint amikor egy pasi élete szerelmét keresi, aki persze nem létezik, hiszen senki sem tökéletes. Legfőképpen ő maga nem.

Remélem, a következő életemben már lesz annyi türelmem már gyerekként is, hogy inkább kifele figyeljek, hogy ne akarjam lekötni magam sehol, hogy ne csak egy embert szeressek, hanem sokat, mindet. Fura ez, hogy ennyire nincs szükségem emberekre. Azt mondják, az ember társas lény. Őfelsége nélkül én is egyedül érezném magam. Hm. Azt hiszem, nem a mennyiség, hanem a minőség miatt van ez az egész. Se időm, se energiám még egy emberbe ennyi mindent fektetni. Ő elvesz mindent, ami a gyerekek mellett még marad, a többi már csak felületes akármi lehet, az meg minek. De már megint minek írok ide???:)))